Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: Dunapataj a történelem fókuszában
helyre ezt a kérdést. Romsics Ignác minden nyomtatott és legépelt anyagot összegyűjtött, ami tanulmányába beleillett. Elképzelése az volt, hogy egy nagy keretképet adjon erről az egész dologról, tanulmányának egyik legszebb mondata így hangzik: „Az ellenforradalom elsőnek Dunapatajon győzött." Tehát az, aki ennek a Duna melléki több mint száz kilométeres hosszúságú és mintegy olyan 50 kilométer szélességű vonulatban mindent megnézett, föltérképezett és összegzett, akkor nyilvánvaló, hogy ez az állítás igaz, hogy minden olyan megközelítés, amely nem Patajról indítja ezt a témát, az felületes hozzányúlás a témához. Patajról nagyon gazdag anyag van. Egy része az elmúlt 80 évben megjelent forrásoknak a morzsái, azokat kell a kutatónak összegeznie. Ez nyomtatott anyag, amelyről összefoglaló munka még nem jelent meg. Ugyanebben a kötetben én csak egy vékony szeletét dolgoztam föl. A pataji katolikusok és a Tanácsköztársaság címmel, amely 20 oldalas anyag, de ez is csak az egésznek egyetlen szelete. Nem lehetett másképpen. Gyakran kérdezték tőlem, hogy mikor jelenik meg Patajról ez-az. Mondom, reménytelen eset, és akkor még reménytelenebből szoktak rám nézni: ugyan már, hát mi van Pataj történetével, azon belül a 19-es történetével? Azt kell tennie az embernek, amit Szakály Sándor csinált, hogy szinte személyenként lebontani és kikutatni ki, hol, mit csinált, ki honnan indult, hová jutott el, és ebből a sok-sok ezer adatból kell aztán összehozni azt a képet, amely alapjaiban megingathatatlan. Minél alaposabb egy történelmi kutatás, annál kevésbé megingathatatlan. A helytörténeti kutatásoknak egyik nagy előnye ez, föltéve, ha azt valaki alaposan végzi, én az atomkutatáshoz szoktam hasonlítani. Vannak a világmindenségben is nagy törvény- szerűségek, épp olyan törvényszerűségek mutatkoznak meg a magunk munkáiban, amikor egy-egy részletkérdést nézünk. A törvény az atomra is érvényes. Tehát nagyon-nagyon sok kutatást kell végezni az országban ahhoz, hogy ezek a kérdések aztán végül is összeáll- janak egy olyan nagy munkában, amely folytatása annak az összefoglalásnak - ismétlem, a kutatási lehetőségek tágak -, amelyet Romsics Ignác végzett el. A pataji kutatással kapcsolatosan megemlítem, hogy nagyon jó levéltári forrásanyaga van Patajnak. Aligha tudják a jelenlévők, hogy Pataj történeti kutatása olyan, mintha az ember páholyban ülne, mert 40 irat-folyómétemyi Pataj történetének a kutathatósága. Nemcsak 19-ről szólok, hanem egyáltalán Pataj kutatásának a lehetőségéről. Egy neves levéltáros azt mondta nekem, még Debrecennek sincs olyan jó anyaga a feudalizmus kori időre. Képzeljék el: a 40 iratfolyóméter annyit jelent, hogy az iratokat egymás mellé élre állítva 40 méter hosszú, de ez csak az 1945-ig szóló anyag. Azon belül is én már 40 évvel ezelőtt megnéztem a pataji anyagot és nagyon szép anyag van róla, óráról órára és majdnem személyekre fölbontva össze lehet állítani a pataji 19-es eseményeket. A harmadik dolog, és ebben kapcsolódom most ide, hogy mi van az élő hagyománnyal, a beszélt történeti forrással? Apám Patajon volt sokáig, én is Patajon születtem, egyetemi tanulmányaim végeztével elhatároztam, hogy Patajjal foglalkozom, és itt volt a 19-es téma. Érvényesült az, amit Bárth János mondott. Előttem elhallgattak az emberek. Volt, aki azt mondta - pedig szereplője volt az eseményeknek -, nem beszélek róla. Hosszú évek kellettek, míg az illető aztán végül is megnyílt előttem. Sőt aztán komoly dokumentumokat gyűjtöttem a Pataji Múzeumba. Az emberekben benne volt a rettenetes félsz. Gondoljunk arra, hogy amikor valakit a gulágról vagy a szovjet hadifogolytáborból hazaengedtek, lelkére kötötték szinte terrorisztikusan, hogy ha beszélni mer, baj lesz. Én beszéltem olyan patajival, aki megjött a második világháború utáni fogságból, és a felesége bevallotta, hogy soha nem beszélt a férje arról, hogy ott mi történt. Három évtized múlt el, mire mert beszélni. Képzeljük el, hogy Szamuely, aki esztelen terrorizmussal, szadista módon kapta el és végeztette ki az embereket, hogy utána Pataj szinte megdermedt ebben a visszaemlékezésben. Az első világháborúban több száz ember maradt ott, a pataji családok java részét érintette. Nézzék meg az első világháborús pataji emlékművet, tele van nevekkel, tehát részint a férfilakosság java része eltűnt Patajról, aki 80
