Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: Dunapataj a történelem fókuszában

itt maradt, és részt vett az eseményekben, amely egy túlkapás miatt robbant ki Patajon - a túlkapásokra mindig vigyázni kell -, és a fölkelés leverése után itt akasztottak, szemben velünk, Szamuely. Ebben a teremben volt. Tehát ez a rettenetes félelem megülte Patajt.

Kiss Gy. Csaba:- Még 1992-ben, amikor az Új Magyarországnak készült cikk, még akkor is találkozott az újságíró a félelem jeleivel. Ott szeretném folytatni, hogy munkáiban Romsics Ignác kitűnő kutatásokat végzett, és azt lehet mutatni, hogy az ő kutatásai - mondom némi iróniával - a valóság győzelmét jelentették. Azt hiszem, a munkaadói meg a levéltári elöljárói Kecskeméten annak idején azt szerették volna, ha az akkor fiatal Romsics Ignác bebizonyítja, hogy Dunapatajon kuláklázadás volt, hogy ezt Dunapatajon az arad-szegedi ellenforradalmi kormány titkos kiküldöttei, földbirtokosok, reakciósok szervezték. És Romsics Ignác bebizonyította, hogy ez parasztfölkelés volt, és emlékszem, 1992-ben megkérdeztem, hogy miképpen minősítené a pataji eseményeket, egyetért-e azzal, hogy népfölkelés. Kicsit gondolkozott, azt mondta, hogy tulajdonképpen igen. Szamuelyről annyit, hogy én családi hagyományból csak úgy hallottam emlegetni: a pataji hóhér. Amikor Széli Károly bácsit arról kérdeztük - nem tudom, hogy bekerült-e a tévériportba 94-ben -, hogy milyen ember volt ez a Szamuely, kicsikét elgondolkodott, szellemileg teljesen friss volt, és azt mondta: hát olyan „haramiaforma". Azt hiszem, találó leírása volt Szamuely Tibornak. Miután néhány kézikönyvbe belenéztem, bizony egyik kézikönyvben sem találtam azt, hogy Dunapatajon kezdődött ez a mozgalom, a 19-es parasztfölkelés. Idézem az 1992-es, Bertényi Iván és Gyapay Gábor által írott Magyarország rövid történetét - azóta megjelent új kiadásban is ahol Gyapay Gábor azt írja: a legsúlyosabbnak a Kalocsa környéki parasztmegmozdulás bizonyult, mármint a kommün ellen, ahol az erőszakos besorozások ellen tiltakoztak: „A megmozdulások leveréséhez Szamuely Tibor kapott megbízatást, ő a forradalmi terror eszközeivel felszámolta a mozgalmakat." 19 embert kivégeztetett a Szamuely elnöksége alatt működő Vörös Hadsereg rögtönítélő törvényszéke. Hogy pontosan hol, nem világos, mert tudjuk, hogy kivégzések Kalocsán és Patajon is voltak. Bihari Péter: A XX. század története fiataloknak című munkájában azt írja, hogy a „Kalocsa-Paks környéki parasztfelkelés napokig tartó harcokkal járt, és csak a Szamuely Tibor vezette vörös különítmény terrorja teremtett rendet". Persze, ha ezt „rendnek" lehet mondani. „Az itt kivégzett felkelők száma meghaladta a 60-at." Salamon Konrád történelemkönyve középiskolák 4. osztályai számára 1994-ben Duna-melléki felkelésről beszél: „A felkelést Szamuely Tibor és terrorlegényei éppoly kegyetlenül elfojtották, mint a ludovikás tisztinövendékek fölkelését a fővárosban. A vörösterrort alkalmazó Szamuely a Duna-melléken több mint 50 embert végeztetett ki, egyedül Kalocsán 27 főt." És ami nagyon tanulságos, hogy egy nagy reprezentatív képeskönyv jelent meg kb. három évvel ezelőtt A magyarok krónikája címmel. Ebből a vörösterror kegyetlenségei hiányoznak a fehérterror mellől, én úgy gondolom, hogy a kettőt csak együtt lehet megítélni, és mind a kettőt természetesen negatívan kell értékelnünk. Nem tudom, hogy a Duna melléki fölkelés jelentőségét hogy látják a történészek?

Tőkéczki László:- Azt hiszem, ha megnéznénk, hogy honnan Kalocsa előnye Patajhoz képest, akkor abból, hogy Kalocsa ellenforradalmi fészek, mert egyházi központ. Ezt nem is kell magyarázni, nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyen a kommunisták ellen a klerikális reakciótól

81