Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: Dunapataj a történelem fókuszában
ezt így kell csinálni. Minden valamirevaló kalocsai értelmiségi család hazament, és kitépte a 19-es fejezetet, mondván, hogy ha az oroszok jönnek, majd leveszik a polcról, és akkor meglátják, hogy benne van 1919. Tehát ez olyan abszurd félelem, amilyennel másutt nem lehet találkozni. Attól függetlenül, hogy ilyen tudatos kutatás nem történt arról, hogy a régi emlékezetben hogyan él ez a parasztháború, azért a családomban lévő emléket hadd elevenítsem fel, illetve utaljak arra, hogy a népi humor a legnehezebb esztendőkben és időszakokban is élt. Arra szeretnék célozni, hogy ezt a fölkelést a nép - legalábbis a környéken, nem azok, akik pontosan részt vettek benne, mert azoktól nem hallom, de a környezet -, ezt a harcot gatyás háború néven emlegeti. Ez egy rettentően találó kifejezés, mert az ember megszokta, hogy a háborút katonák vívják, akik egyenruhában vannak, itt pedig olyan emberek lövöldöztek, mentek háborúzni, akik gatyában jártak. A gatyán én azt a ruhát értem, ami 1919-ben kendervászonból készült, ami megragadta a szemlélőt, hogy itt gatyában vívják ezt a háborút, és gatyás emberek járkálnak puskákkal és egyéb fegyverekkel. A nép ráragasztotta ezt a kifejezést, hogy gatyás háború, ez nagyon találó a parasztháború XX. századi változatának a megjelenítésére. Ezt a kifejezést az öregapámtól nagyon sokszor hallottam gyerekkoromban, mert ő még találkozott ezekkel a gatyás parasztokkal, akik éppen menekültek, mert tudjuk, hogy dél felé menekültek, a demarkációs vonalon túlra, és az öregapám valahol a halasi határnak a csücskében gyerekeskedett, és látta őket, meg is szólították őt, hogy merre kell ott átmenni, és mint nagy élményét adta elő nekem, hogy a gatyás háborúból ennyi emléke maradt. Én erre a kifejezésre hívnám fel a figyelmet, mint a népi emlékezetben megőrzött kifejezésre. Kiss Gy. Csaba:- Köszönöm szépen. Azt hiszem, az egész 19-es magyarországi kommünnek egy nagyon lényeges eleme, hogy éppen azok emeltek fegyvert a Tanácsköztársaság ellen, akiknek a nevében a Tanácsköztársaság - vagyis a szegényebb, az alsóbb néposztályok, parasztok, munkások - úgymond létrejött. Úgy gondolom, hogy ez a mindenkori kommunista diktatúrának jelentős vonása - és ezt Nyugaton sokszor nem akarják ma sem megérteni -, hogy a kommunista ideológiának és frazeológiának nincs valóságtartalma. Nem lehet szembesíteni a valósággal, lényegében eszköz az uralom fönntartására. De kérem, hogy itt folytassuk, ahol Bárth János befejezte. Pastyik Istvánt kérdezem, hogy miképpen állunk a pataji források lehetőségével? Gondolom, Dunapatajon se mertek volna az 1960- as vagy 70-es években dicsekedni azzal, hogy mit tettek 1919-ben a vörösterror ellen. De talán azért vannak olyan típusú források vagy megemlékezések, amelyekre érdemes fölhívni a figyelmet. Pastyik István:- Pataj 1919-es kutatásának a következő jelentősebb forrásai vannak: az egyik, ami nyomtatottan már megjelent. Az 1970-es, 80-as években megjelent valamennyi tudományosan elemezhető anyagot Romsics Ignác foglalta össze és tette rendbe. Itt van a kezemben a Bács-Kiskun Megyei Levéltárnak egy rangos sorozata, az 1980-as évek elején jelent meg ebben a Duna melléki ellenforradalom című 70 oldalas tanulmány, amelyben Romsics Ignác először és nagyon tárgyilagosan rakta helyre ezt az időszakot. Addig ugyanis hol jobbra billent az értékelés, hol balra, de azt a józan, tárgyilagos helyrerakást nem tudta senki elvégezni, és Romsics Ignác ezzel egy csapásra és mindmáig helyesen, értékelhetően rakta 79
