Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Gömöri György: Lapok egy hosszú barátság történetéből
emigrált Lengyelországból, és végül Oxfordban telepedett le, Wiktor későbbi leveleiben gyakran van rá utalás, később pedig meg is látogatta filozófus barátját Angliában. A jugoszláviai „kiskaput" nem csak én kezdtem használni a hatvanas évek elejétől kezdve (a „kiskapu" itt a Magyarországon nem közölhető, de Jugoszláviából oda bejutó írásokat jelenti), hanem mások is, így például Kerényi Grácia, aki már 1966-ban közölt a Hídban néhányat Woroszylski verseiből. Én főleg Wiktor politikai verseiből fordítottam, annál is inkább, mert ezek közül nem egy a magyarokról szólt, egy éppen a Kádár János döntése alapján kivégzett Nagy Imréről. Ezt az ítélet című verset Woroszylski 1958-ban írta, és hamarosan tudta is közölni Lengyelországban - az én fordításom a párizsi Irodalmi újság 1964/12. számában jelent meg először. Kerényi Grácia egyik levelében meg is piron- gat érte, mert hát ha valaki ilyen verseket ír, akkor azt a magyar népi demokrácia kulturális politikája nem támogathatja kiadással! Tehát hogy én az ő hazai munkáját nehezítem Woroszylskit illetően. Wiktomál egyébként a hetvenes években sok érdekes emberrel lehetett találkozni. Jacek Kuront és Barbara Torunczykot, a Zeszyty Literackie későbbi szerkesztőjét is nála ismertem meg, egy Norwid-konferencia alkalmával pedig Tornász Venclovát, a kitűnő litván költőt és fordítót, Joszif Brodszkij barátját. Ami Wiktor nyugati látogatásait illeti, a Gierek- korszakban több ízben kijutott Párizsba és Angliába is, 1972-ben például meghívtam egy előadásra a cambridge-i szláv tanszéken, amit Wiktor oroszul tartott a huszadik századi orosz költészetről. Ezt sűrű levélváltás előzte meg, mert akkoriban még minden lengyel látogatónak külön meghívólevelet kellett küldetni. Úgy emlékszem, a végén valami oknál fogva Wiktor nem az én meghívólevelemmel, hanem Boleslaw Taborski Londonban élő lengyel költő és fordító levelével érkezett Angliába. A hetvenes években többször jártam Varsóban, néha találkoztunk Wiktorral, de ekkori levelezésünk főleg kölcsönös könyvküldések körül forgott. 1975-ben egy kis filológiai szöveget adtam a Wifi című katolikus folyóiratnak (akkoriban a későbbi miniszterelnök, Tadeusz Mazowiecki szerkesztette), ami hamarosan meg is jelent, amint arról Wiktor egy 1976. március 29-én keltezett dobogókői képeslapon beszámol. A képeslap aljára Kerényi Grácia, Woroszylski vendéglátója is írt pár szót. Ennél érdekesebb ugyanebből az évből október 24-én kelt levele, amelynek első bekezdését idemásolom, éppen magyar vonatkozásai miatt: „Kedves Jerzy, tegnap gondoltam Rád, mert - megrémül az ember, ha erre gondol! - megvolt a huszadik évforduló. A fiataloknak ez már egy nagyon távoli történet, de nekünk - valami, ami nagyon közeli a mi életünkben, valamilyen módon beléforrott és továbbra is tart... Délután eljött egy kollégám, akivel akkor együtt voltunk ő az egyetlen, aki még él, itt van, és nem mocskolódott be.7 8 így hát kettesben ünnepeltünk, majd átmentünk Camilláhozf akinél [Kerényi] Grácia más magyar fordító hölgyek kíséretében fogadást adott. Nagyon érdekes és kellemes esténk volt." Figyelemre méltó nap ez, amikor Magyarországon nagyon kevesen emlékeznek az ötvenhatos forradalomra, Varsóban lengyelek és magyarok együtt ünnepük baráti társaságban ennek a mindkét nép számára emlékezetes eseménynek az évfordulóját. A nyolcvanas évek elején Woroszylski pár hónapot töltött Nyugat-Berlinben, ahonnan 1981. február 21-én írt nekem arról, hogy felesége, Janka felhívta, hozzájárul-e a Mandelstam házaspárról írt, angolra fordított versének kinyomtatásához? Ugyanis már 7 Wiktor itt alighanem Zygmunt Rzezuchowskira gondol, aki felhagyott az újságírással és üzletember lett - még ma is él Varsóban, utoljára két éve találkoztunk. 8 Camilla Mondral, a Niki és számos más magyar irodalmi mű jeles fordítója. 70
