Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Gömöri György: Lapok egy hosszú barátság történetéből

A könyvküldések mellett a „magyar téma" is gyakran jelen van levelezésünkben. 1962 márciusában például Woroszylski családjával Bulgáriába utazik nyaralni, és mivel vonattal utaznak, néhány órát Budapesten tölt. Erről is beszámol egyik levelében, megjegyzi, hogy csak a budapesti pályaudvar környékén sétálgatott és benézett pár üzletbe, ahol - úgy látja - viszonylagos árubőség van. De senkivel sincs ideje találkozni, s így nem kommentálja a politikai helyzetet sem. Később számos alkalommal megfordul Magyarországon, egyszer közös képeslapot írnak nekem Kerényi Gráciával, de sokáig nem esik szó köztünk 1956-ról.

Illetve mégis esik, oly módon, hogy amikor 1963 nyarán (menekült útlevéllel!) módom nyílik ellátogatni Varsóba, és ott Wiktoréknál lakom, Woroszylski összehív baráti beszélgetésre egy-két újságírót, akik, 56-ban szintén ott voltak Budapesten. Rajta keresztül ismerek meg olyan írókat is, mint a varsói Jacek Bochenski és a poznani Marian Grzeszczak, és újra látom pár éve Párizsban megismert költő barátomat, az elragadóan kedves Zbigniew Herbertet is. De ezután a látogatásom után kapcsolatunkat pár évig megint csak a levelezés jelenti, mert én átmegyek Amerikába két évre, ő pedig Majakovszkij-életrajzán dolgozik, és tőlem főleg Nyugaton kiadott orosz nyelvű könyveket kér. Mivel én ekkor kezdek komolyan foglalkozni Cyprian Norwiddal, akiről később könyvet írok angolul, Wiktorral folytatott levélváltásaink során gyakran sürgetek tőle Norwid-irodalmat. De érdekes módon az én Norwid-kutatásom bizonyos értelemben fedez engem a lengyel hatóságok előtt, 1966-ig (és még egy darabig utána sem) nem mint politikailag gyanús személyt kezelnek, hanem mint kivételesen merész külföldi irodalomtörténészt, aki akkora fába merte vágni a fejszéjét, amilyen Cyprian Norwid, a legnehezebben olvasható tizenkilencedik századi lengyel klasszikus. Arról nem beszélve, hogy Gomulka közvetlen munkatársa, Zénón Kliszko Norwid rajongói közé tartozik! így hát mint elfogadott Norwid-kutató, éveken át minden alkalommal kapok vízumot Lengyelországba, amikor éppen kedvem támad Varsóba vagy Krakkóba utazni.

1967-ben támad is kedvem. De még előtte, 1966-ban kitör a revizionista botrány Varsóban. Leszek Kolakowski filozófus a varsói egyetemen az elmúlt tíz év eseményeit elemző beszédet mond, és ebben súlyosan bírálja az egyre konzervatívabb Gomulka- rendszert. Kizárják a Lengyel Egyesült Munkáspártból, elveszti egyetemi katedráját, végül emigrációba kényszerül. A Kolakowski-ügy nagy tiltakozási hullámot vált ki az írók között. Wiktor engem erről részletesen tájékoztat Párizsból 1966. december 19-én írt levelében. Olyan jónevű párttag írók tiltakoznak a „pártvonal" ellen, mint Newerly, Stryjkowski, Bochenski, Konwicki, Wirpsza. Velük tart (illetve részben ő szervezi a tiltakozást) Wiktor is, akinek párttagságát a többiekkel együtt felfüggesztik, majd amikor nem hajlandó önkritikát gyakorolni, illetve tiltakozását visszavonni, kizárják a LEMP-ből. Ennek ellenére a hatóságok Wiktor párizsi látogatását már nem tudják megakadályozni, s mivel a nyugati lapok eléggé pontatlanul számolnak be a történtekről, Wiktor fontosnak érzi, hogy engem a valóságnak megfelelően értesítsen a dolgok állásáról. Ebből a leveléből csak egy mondatot idéznék: „Hát így élünk és hogyha leveleim Varsóból ritkán érkeznek és olyan színtelenek, ennek ez az oka. Kiváncsi vagyok, mikor látjuk újra egymást..."

Kolakowskit 1967-es látogatásom során ismertem meg Varsóban, Wiktor vitt el hozzá. Bár ismertem korábbi kitűnő tanulmányait, igazából ettől kezdve követtem különös figyelemmel munkásságát, aminek végső eredménye az 1972-es angol nyelvű A Leszek Kolakowski Reader, a Tri-Quarterly című amerikai folyóirat különszáma lett. Ezt a filozófus George L. Kline-nel együtt szerkesztettem, minthogy engem jobban érdekeltek Kolakowski irodalmi, pontosabban kultúrtörténeti esszéi, mint szakfilozófiai értekezései. Ekkor kezdtem magyarra is fordítani Kolakowski esszéit, amelyek a rendszerváltás előtt főként jugoszláviai magyar folyóiratokban jelentek meg. Miután Kolakowski 1969-ben

69