Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Olasz Sándor: Regény a 20. században – a 20. század a regényben
nem előlegezi a személyiség újjászületésének ígéretét."16 A következő években, évtizedekben azonban ez a látásmód tilos, a hatalom a Budapesti tavaszhoz hasonló műveket (Karinthy Ferenc) várja. A ma már elképesztő huzavonákra és vitákra (Felelet-vita) most nem térek ki. A korszak siralmas összképében persze rengeteg kezdeményezés indul(na). Mekkora lehetőség volt például Sarkadi Imre föllépése, a móriczi, Németh László-i hagyományt modem szemléleti és poétikai elemekkel megújító munkássága, mely az 1950-es években mégiscsak a Gál János útjába torkollik. Tehát arról, hogy mi történt a háborús években és az ezt követő másfél évtizedben, a magyar regény - az „igazságelvonás" (Domokos Mátyás kifejezése) miatt - csak jóval később beszélhetett. Galgóczi Erzsébet 1984-ben megjelent Vidravas című regényét említhetjük. Galgóczi olykor minden stilisztikát mellőző, brutális prózája 1952-ben indul, s az ábrázolt időtartam vége 1956 nyara. A regény két szinten, a legfölső politikáin (MAORT-per) és a legalsó (a Képzőművészeti Főiskoláról kizárt és parasztnyomorba csöppenő Rév Orsolya) szintjén. Ennek a sokáig tabuként kezelt időszaknak a hiteles képe jelenik meg Sándor Iván Ködlovas című regényében. A hős előbb a háborús országot kalandozza végig, majd az évtized második felében bűnbak egy nagyszabású koncepciós perben. A lovas huszárból ekkor lesz igazán ködlovas. Követhetetlen, értelmezhetetlen szabályok szerint történik minden - „mértani pontossággal berendezett labirintusban". Poszler György pontos megfigyelése szerint a mű azt a mechanizmust is megmutatja, amely a lehetséges demokratákat kizárja, s helyettük nácikat, félnácikat épít be a diktatúra gépezetébe.17 A negyvenes évek délvidéki történései Gion Nándor nagyszabású tetralógiájának újabb köteteiben (Ez a nap a miénk, Aranyat talált) jelenik meg emlékezetesen - egyúttal egy működőképes „dúsított realizmust" (az író kifejezése) is igazolandó. A 20. század magyar valósága - minden kompromisszum és ellentmondás ellenére - tör át a hatvanas évek temperált irodalmi életén. A Béládi Miklóstól „igazmondónak" nevezett regények - noha többnyire külső és belső cenzúrával viaskodva jutottak el a megjelenésig - friss levegőt hoztak, tematikájuk újszerű volt, eszközeikben a magyar próza legjobb hagyományaihoz kanyarodtak vissza.18 Újításaik kissé megfakultak ugyan az időben, igazságtalanság lenne akkori szerepükről, jelentőségükről megfeledkezni. Csak emlékeztetőként: A gyáva, Rozsdatemető, Hideg napok, Húsz óra, Próféta voltál, szívem, Egyszál magam, Az orvos halála, Tartozik és követel, Makra, A ménesgazda. Ám ezek az „igazmondó" regények sem mondhattak igazat a Kádár-korszak legnagyobb tabujáról, az 1956-os forradalomról. A Rozsdatemetőben a forradalom csupán intermezzo. Az Egyszál magam zűrzavarról és fölizgatott kedélyekről beszél. Kertész Ákos regényében a főhős az októberi napokban kivonja magát a forgalomból, szanatóriumban időz. Először talán Jókai Anna Napok című regényében olvashatunk torzítás nélkül a nevezetes „eseményekről". Addig a magyar olvasóközönség jelentős része Berkesi András regényeit falja. Miközben tucatszámra íródnak a korszak nevezetes parabolaregényei, melyek olykor nem létező, fantasztikus világokba visznek (G. A. úr X-ben, Epepe), mégis félreismerhetetlenül a 20. század léthelyzeteiből születnek. Hogy Mészöly Miklós Saulusába a személyiség transz- formáció mellett az akkori közelmúlt deformáló viszonyai (fanatizmus, alkalmazkodás) is 16 Fried István: „Én mikor leszek szabad?" Jegyzetek Márai Sándor Szabadulás című regényéhez. In: Siker és félreértés között. Márai Sándor korszakok határán. Szeged. 2008.123. 17 Poszler György: Keleti „Emberi Színjáték'' - a „szövevény poétikája”. Sándor Iván: Ködlovas - és utódai. Forrás, 1998. 1. sz. 31. 18 Ennek a roppant ellentmondásos regénytörténeti jelenségnek a tanulmányozásához már korábban kívántam szempontokat adni: Olasz Sándor: A magyar status praesens felvételei. Szempontok a hatvanas-hetvenes évek regényeinek vizsgálatához. In: Mai magyar regények. Poétikai változatok fél évszázad regényirodalmában. Bp. 2003. 51-62. 47