Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Ferdinandy György: A ház
A megoldás az lett volna, ha Sinkáék - nincsenek. így azonban megkezdődött a harc a két család között. Anyánk, szokásához híven, ismét hármas cserét javasolt, ezúttal a Virányos úton. Visszautasítás esetén jöhetett a feketeleves. Vízmelegítő felszerelését nem engedélyezték a gázművek, és Sinkáék „leválasztása, illetve oldalbejárat építése" ugyancsak akadályokba ütközött. A garázs - velük is - garázs maradt.- „Szeretnék mielőbb visszakerülni a saját tulajdonomba!" - ezzel a segélykiáltással zárul anyánk levele. Azt, hogy nem volt már saját tulajdona, nehezen szokta meg. Időközben a házban is zajlik az élet. Kishúgom orrba vágja - „tettleg bántalmazza" - Pétert, a Sinka gyereket, és ez feljelenti őt. A kiküldött nyomozó megállapítja, hogy Zsóka fel sem éri Sinka Péter orrát, és lezárja az ügyet. Másnap Sinkáék befalazzák a lépcsőt, nem tud kimenni a család. A falat Ernő ledönti, öcsém pedig lezárja a házmesterlakáson át vezető kémény cső vet. Fűteni ezentúl nem lehet. A kémény bekötése - mondják - amúgy is törvénytelen. Anyánk tehát visszaköltözik az ebédlőbe. Folytatódik a harc, ezúttal közte és húgom között. Anya mindent a gyerekeire íratott: ha elmegy innen, kint van az utcán. Állása nincs. Most először keríti hatalmába a félelem. * * * Az utolsó csepp - mert mindig van egy utolsó csepp - az, hogy anyánknak udvarlója lett. O pedig hazahozta ezt a Bandi bácsit, mi mást tehetett. Csak úgy. Zsóka benyitott a fürdőszobába, és hát ott trónol egy idegen. Anya még azt is elvárta volna tőle, hogy ő mossa ki a vén gavallér szennyesét. Teknőben, mert akkor ugye nem volt még mosógép, és a gyerekre Zsóka amúgy is mindennap mosott. És mintha mindez nem lett volna elég, egy szép napon vele is kikezdett ez az aktakukac. Húgom gyesen volt, ez pedig elkezdett udvarolni, délelőtt, amikor mindenki dolgozott. Zsóka nem szívesen mesélte ezeket a részleteket. Ölelgette őt - így mondta: ez a „vén takony". Még egy levelet is írt neki. Lett valami dulakodás, Ernő azt mondta: szólj anyádnak, mert én agyoncsapom! Anya pedig Bandi bácsinak fogta pártját, érdekes, hogy az ilyen esetekben nem a lányuk mellé állnak az asszonyok. No mindegy, anyánk lekurvázta Zsókát, az aktakukac pedig telket vett a Törökbálinti úton. Akkor, 1963 tavaszán kapott anya először vízumot. Kint vártuk őt, az osztrák határon, a feleségem és a két gyerek, az apró francia népkocsiban. Haza szeretett volna hozni minket, most már ezt is értem. Mi akkor éppen külön éltünk, munkám se volt, de arról, hogy hazatelepüljek, szó sem lehetett. Pedig még csak nem is sejtettem, hogy anyám honnan, a pokol milyen mély bugyrából érkezett. Ha tudom, talán vissza sem engedem. Ő maga semmit se mesélt. Egyetlenegyszer mondta, azt is már csak este, mikor lefeküdt, hogy minden más lenne, „ha te velünk élnél, fiam...". Eggyel többen lennénk! De ez akkor, mondom, eszembe se jutott. Olyannyira nem, hogy haza- küldtem hozzá nyaralni szegény, gyanútlan kisfiámat. 12
