Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Zalán Tibor: Tóth László fordított zuhanásai (tűnődés-forgácsok)
Zalán Tibor Tóth László fordított zuhanásai (tűnődés-forgácsok) Különös válogatás ez a Tóth László-kötet, ahogy Tóth László is különös költő. Kiemelt figyelmet érdemel már a címe is. Kötélen, avagy Amint az ég... A kötélen hiányos mondat sokfelé elmutathat, az akasztott embertől a trapézon lengő, egyensúlyozó emberig, míg a másik hiányos mondat, az amint az ég egy fél hasonlatszámyat képez, s ez bennem a zuhanásérzet szinonimájává válik. Az ég beemelése, persze, nemcsak egy fordított zuhanásérzetet teremt, hanem bekapcsolja a későbbi költői-emberi mozzanatot, az égbe írás tényét, a semmihez, a semmivel eljutás szomorúságát, a fordított alkotó-alkotás viszonyt, amikor az égre került alkotás olvassa vissza, szét az őt megíró embert. A könyv elejére kiemelt versben, a felütésben, tehát az első elmondott-leírt szövegben már eljut addig a túlhaladhatatlansági pontig, amelyhez csak a szöveg-testek utolsóként beszerkesztett darabjánál szokás egyébiránt: amikor az ember csak tekintetével, s az ég kékjére ír. A semmibe. A semmivel. A semmit. Az ég odafentről lassan olvasni kezdi őt. Hogy ebben a könyvben kiemelt szerepe lesz a nyelvnek, a nyelvben való létezésnek, akár az abba való belehalásnak, az is jelzi, hogy az első ciklus címe is egy nyelvi elemre utal: Miközben mondataim. De nem is tudnánk tovább haladni, mert a nyelvbe ismét és ismét megakad a kötetlemez tűje, beleakad a beszéd - Adám a nyelvben teremtődik s miként egykor az Úron úgy néz most végiß a szintaxisok fonémák végtelen során nyitja a száját s általa a nyelv kezd beszélni magát mondja Adámban miközben Adám is magát mondatja vele a jelzőkben mindig valamely álma sejlik fel bővített mondatok tréningruhájában lustálkodik máskor százezer év mordul egyetlen tőmondatban - és folytatódik tovább a nyelvfilozófiával megpatkolt létre kérdezés. Csöppet sem meglepő ezek után, hogy számítógépversek következnek a könyvben, ismét csak a betűk problematikájával, majd a félcímadó vers definiálja, mit is jelent a kötélen. Mondatom kötelén rángok, mondja, himbáló lábammal a jelentés a semmibe rúgtat, mondja, az értelmezés a lényegemtől foszt meg, teszi hozzá. Elfordulnak a szövegek, marad a bársonyos ég, melynek pontossága, pontosabban feloldott jelentése, ekkor még nem jelenik meg. Felmerül a kérdés, miért lett, hogyan vált ennyire fontossá Tóth László számára közvetlenül az ezredforduló utáni években a nyelv mint problematika, a nyelv mint téma, a nyelv mint sors, a nyelv mint értelmezhetőség, az értelmezhetőség mint az értelmezhetetlen kiinduló mozzanata, az önértelmezés öngyilkos jellege, az értelmezés hiábavalósága vagy lehetetlensége, a visszafelé értelmezhetőség veszélye és botránya. Elhangzott a könyv bemutatóján Dunaszerdahelyen, a Vámbéry Kávéházban. 102
