Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Pienták Attila: Ami érdekkel tetszik (Babits Mihály: Levelezés)
Pienták Attila Ami érdekkel tetszik Babits Mihály: Levelezés Mesélik, tehát úgy is van, hogy az ezerkilencszázhatvanas évek derekán a következő magyar nyelv és irodalom nagydolgozatcímmel kellett szembesülnie az egyébként már koedukált gimnáziumi osztálynak: „Miért szeretem Ady Endre szerelmi költészetét?" Történt pedig, hogy hárman, meghallva tán egy majdani idő szavát, összebeszélés nélkül, ebbe a mondatba sűrítették a témához kapcsolódó gondolataikat: „Nem szeretem Ady Endre szerelmi költészetét." Vagyunk mással is így. Ad analogiam: nem szeretjük Babits Mihály levelezését. Szerencsére nem is kell szeretnünk, ahogyan Ady Endre szerelmi költészetét sem, pedig azt szeretjük. Babits Mihály levelezésében semmi szeretnivaló nincsen, mint ahogyan Babitscsal kapcsolatban ritkásan szokott fölbukkanni a „szeretet" szó. Ha egyszer maga Nemes Nagy Ágnes úgy fogalmazott: „Miért szeretem Babits Mihályt? Természetesen: nem tudom " - akkor hogy jön a recenzens ahhoz? Máskor. Itt és most arra a kérdésre kívánunk válaszolni: miért érdekes Babits Mihály levelezése? És miért érdemes kiadni? És miért oly evidens mindez? Babits Mihály levelezésének kritikai kiadása az ötödik kötetéhez érkezett. ízlelgessük kicsit ezt a mondatot, mert olyan kellemes leírni, kimondani. A Babits-levelezéskiadás, tizedik évében, öt kötetet tud felmutatni: a kiadássorozat tehát jó tempóban, lendületesen halad. Másrészt: Babits levelezésének ötödik kritikai kiadású kötetéről van szó, vagyis örömmel feltételezhetjük, illetve konstatálhatjuk, hogy az életmű más szegmensei is a kritikai editio révébe érnek. (S valóban: az Eötvös Loránd Tudományegyetem Babits Kutatócsoportjának munkája gyümölcseként a polcon sorakoznak már Babits regényeinek és drámáinak teljes kritikai kiadásai, szűk esztendőn belül megjelenik rövidprózáinak és esszéírói életművének első kötete. Verseinek kritikai kiadását más műhelyből remélhetjük kikerülni, és hát itt ki is érdemes kerülni, hiszen a recenzens dicsérni jött.) És tovább: a kiadássorozat valóban a teljes korrespondencia közzétételére vállalkozik, vagyis nem csupán Babits leveleit olvashatjuk, hanem a hozzá írottakat is. Végül pedig: ez a kritikai kiadás a kurrens elvárásoknak és a filológiai és textológiai felsőbbrendű követelményeinek egyszerre megfelelő, minden tekintetben mintaértékű prezentáció a jelenkori magyar modem filológia kínálatában. Az első kötet (1890-1906, sajtó alá rendezte Zsoldos Sándor) értelemszerűen talán a legizgalmasabb, vagy a legizgalmasabbak egyike a levelezés-összkiadáson belül. Ebben találjuk a gyermek Babits levelezését (a legelső misszilist „1890. febr. 21. előtt"-re datálva, tehát első elemista korából). „A nagy írók gyermekkorában van valami titokzatos vonás - írja Szerb Antal -, ami izgatja az ember képzeletét." Nos, Babits gyermekkori levelezése azzal a tanulsággal szolgál, amit amúgy is sejthettünk, vagyis reápillanthatunk egy rendkívül tudatos, intellektuálisan igen hamar érő fiú belsőből fakadó szellemi igényességére, amennyire ezt a családtagoknak írott levelek lehetővé teszik. A kötet fontosabb és nagyobbik része azonban nem ez, hanem Babits egyetemista éveinek levelezése. Szükségtelen emlékeztetni arra a tényre, hogy ez az időszak (az 1900-as évtizedek első fele) érleli meg a pályakezdő Babits poétikaiesztétikai alapvetéseit, és ugyancsak, hogy ennek az érlelődési folyamatnak kapcsolattörténeti háttere immár a huszadik századi magyar szellemtörténet kiemelt fontosságú részét képezi. A fiatalkori Babits- levelezésnek ezt a szakaszát aligha lehet túlbecsülni, és aligha lehet túlbecsülni azt a kitűnő munkát sem, melyet a kötet sajtó alá rendezője végzett, akinek ezzel a nagyon sokat idézett és nagyon sokat kommentált levelezésanyaggal kellett a kritikai kiadás igényének megfelelően megbirkóznia. A sorozat nyitó darabjához méltóan igényes munka hosszú időre hiteles és mérvadó, nem csupán a Babits- életművet, hanem a huszadik századi magyar irodalmi megújulást általában kutatók számára is. A második kötet (1907-1909 áprilisa, sajtó alá rendezte Szőke Mária) a pályakezdő irodalmárról és a stabil pénzkeresetet biztosító gimnáziumi tanárság okozta napi fáradtságról tudósít. Utóbbiról szűk107
