Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)

volt. Kocsink se vót. Igaz hagytak a kocsi helyett egy bricskát, alacsony oldalút. Hát nem sok minden fért rá. És hát egy lóval próbáltunk valamit.

Akkor az oroszok úgy váltogatták egymást másnaponként. Az egyik csapat elment, a másik jött. Három-négy nap múlva elvitték a másik lovat is. Ott maradtunk a tehenekkel. Később aztán jött a Kákonyi jani bácsi, má akkor november közepe volt. Kérte az apámat, azt mondja:

Jani bácsi, nekünk az oroszok ott hagytak egy lovat, én nem tudom mivel etetni, jöjjön, hallom magától elvitték mind a két lovat, jöjjön, és vezesse ide át. Magának van takarmánya, és akkor magáé a ló.

És akkor elmentünk édesapámmal, hazavezettük azt a lovat. Aztán később a nagybácsiéknál, a Monoriéknál is hagytak egy lovat az oroszok. Egy nagyon szép ló, de nem tudott lábra állni, annyira ki volt merülve, agyon volt hajtva. És akkor nagyapám mondta az édesapámnak, hogy hozzuk haza azt a lovat is, hogy legyen az istállóba két ló. De apám azt mondta, hogy ő nem akar két-három nap múlva az udvarba gödröt ásni, hogy eltemessük, mer megdöglik a ló. Nagyon rosszul nézett ki. Mikor egyszer édesapám valahová elment messzebbre, hosszabb időre, akkor a nagyapám mondta nekem, hogy:

Gyere hazavezessük azt a lovat a nagybácsiéiul.

Hát úgy kellett a szomszédokat összehívni, úgy emeltük föl a lovat. A távolság nem volt még ötszáz méter se a a nagybácsiéktól hozzánk, de a lónak az az út beletelt több mint egy óra hősz- szába. De azért hazavezettük. Odakötöttük a másik ló mellé, etettük. A lábai meg vótak dagadva, de nagyon. Akkor egy hét múlva a lábai kifakadtak. Hagy ne mondjam el, hogy mit kaptunk én meg a nagypapa apámtól, amikor ő hazajött, és megtudta, hogy az a ló ott van az istállóban. Aztán egy hét múlva kifakadtak a lónak a lábai. Leírhatatlan bűz volt akkor egy három-négy napig. De utána nagyon de nagyon jó ló lett belűle. A másikkal összefogva, amit a Kákonyi Jani bácsiéktól hoztunk, nagyon egy összeillő pár volt. És hajtottuk is őket, dolgoztunk is velük tán március elejéig.

Akkoriban ugyanis egész télen minden másnap ki lettünk rendelve robotra lovas kocsival. Ami azt jelentette, hogy a környező nagybirtokoknak a raktáraiból a búzát hordták be Kalocsára az állomásra. Édesapám ment mindig a robotba. Először a Tira pusztából vitték el a búzát, utána Orosz pusztáról, utána Kass pusztáról minden szem búzát, Drágszélről az Érsekuradalom raktárából minden szem búzát elvittek. A falu egyik fele egyik nap, a másik fele másik nap lovaskocsis robotba. Én is apám is úgy örültünk, hogy ez a két ló úgy összepározódott, összeszokott, jól beváltak mindenféle tekintetben. És az egyik tavaszi robot alkalmából Kalocsán a vasútállomásnál egy ruszki kicserélte egy másik két lóra. Két lovat adott ugyan, de a két ló együtt nem ért annyit, mint ezek közül az egyik. És aztán azokkal kínlódtunk.

A lóval való bánásmód jellemezte a gazdát. Természetes volt, hogy a lovat rendben tartották, csutakolták, istállóját kiganézták, friss alommal szórták föl, jászlába elegendő szénát raktak, amikor kellett, megitatták. Azt tartották: Állatnak ember az istene. Ha téli időben a szabadban kellett várakozni gazdájára, pokróccal letakarták. Ha hosz- szabb időn át kellett várakoznia a lovaknak, nyakukba abrakos tarisznyát akasztottak. Biztonság kedvéért, hogy el ne induljanak maguktól, az egyik istrángot kioldották a kisafáról, s a ló hátára dobták. Nyáron, ha csak lehetett, hűsbe hajtottak vele. Nem terhelték túl a kocsit. Aki nem kímélte lovait, ütötte-verte, azt elítélte a közvélemény. A 19. században ló húzta dereglyéken szállították a hagymát, káposztát a pesti piacra. Az itt alkalmazott hajcsárok ilyenek lehettek, bár ők nem gazdái voltak a rájuk bízott vontató állatoknak. Nyilván istentelenül bántak velük. Emléküket, s az akkori véleményt fejezi ki ez az átokféle szólás: Istened ne legyen, mint a hajóhúzó lónak. A túlzott kényeztetés viszont szintén szóbeszéd tárgya lett. Ez adott alapot egy dusnokiakat kifigurázó falucsúfoló mese létrejöttére.

101