Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)

A szegényember álombéli lova Minden szegény parasztember arról álmodott, hogy életében legalább egy talpalatnyi földet meg egy lovat szerezhessen. A valóságban soknak sikerült is néhány száz négy­szögölt, esetleg egy-két holdat megvásárolni. Lovat azonban kevesen tudtak venni, s az is inkább kivénhedt, beteges állat volt. Tartása is nehézségekbe ütközött, hisz nem volt rétje gazdájának, nem tudta elegendő szénával etetni, ezért a szegény ember lovai soványak voltak. Az anekdota szerint így dicsekedett a szegény ember: Két lovam van. Az egyiknek a neve Jóvóna, a másiké meg: Havóna. Az is lehet, hogy valami mesetöredék őrződött így meg, mindenesetre jól kifejezi a szegények vágyálmát. Idős Koprivanacz János, akinek ragadványneve Balázsmisa volt, a harmincas évek­ben halt meg. Jó mesélő hírében állott. Méltó párja lehetett volna Háry Jánosnak vagy Münchausen bárónak. Történeteivel gyakran elszórakoztatta munka- vagy beszélgetőtár­sait. Lódításai miatt szólássá vált a faluban: Lázse, koa Balázsmisa. (Lódít, mint a Balázsmisa.) Szegényember volt máskülönben, néhány holdas birtokkal, de lovait leginkább a gebe szóval jellemezhetjük. Mégis sokszor dicsekedett velük. Aki nem hitte el képtelen történe­teit, azzal rögtön összeveszett. Egy történet elmesélése után egyszer Szérina Károly bácsival összevesztek. Elég vót őket szétválasztani, mer azt mondta: Az istenedet teneked, te bolond vagy! Ez meg neki: Ki vagyok én neked? Oszt akkor összevesztek. A ló a folklórban írásom terjedelme nem engedi meg, hogy kitérjek arra a gazdag népköltészeti anyagra, amelynek témája a ló. Ez akár egy külön összefoglalást igényelne. Bátyán is hiedelem­mondák tömege őrzi a lovat messziről „megkötő", a beteg jószágot mágikusan gyógyító tudós pásztorok emlékét. Rengeteg élménymonda szól arról, hogy miről ismerték meg az istállóban a boszorkányok ló elleni mesterkedéseit, s hogyan védekeztek ellene. Ismerik a természetfölötti lényként megjelenő lovat, s az embert „lóvátevő" boszorkányokat. Bátyai hősmesék is őrzik a fölösszámú lábbal rendelkező, kozmikus sebességgel vágtatni tudó, gazdáját mindig kisegítő „táltos ló" képzetét. S ki ne ismerne sok-sok népdalt, amelyekben akár reálisan, akár szexuális szimbólumként ott szerepel az ember ősi segítőtársa, a ló. 102

Next

/
Thumbnails
Contents