Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)
A szegényember álombéli lova Minden szegény parasztember arról álmodott, hogy életében legalább egy talpalatnyi földet meg egy lovat szerezhessen. A valóságban soknak sikerült is néhány száz négyszögölt, esetleg egy-két holdat megvásárolni. Lovat azonban kevesen tudtak venni, s az is inkább kivénhedt, beteges állat volt. Tartása is nehézségekbe ütközött, hisz nem volt rétje gazdájának, nem tudta elegendő szénával etetni, ezért a szegény ember lovai soványak voltak. Az anekdota szerint így dicsekedett a szegény ember: Két lovam van. Az egyiknek a neve Jóvóna, a másiké meg: Havóna. Az is lehet, hogy valami mesetöredék őrződött így meg, mindenesetre jól kifejezi a szegények vágyálmát. Idős Koprivanacz János, akinek ragadványneve Balázsmisa volt, a harmincas években halt meg. Jó mesélő hírében állott. Méltó párja lehetett volna Háry Jánosnak vagy Münchausen bárónak. Történeteivel gyakran elszórakoztatta munka- vagy beszélgetőtársait. Lódításai miatt szólássá vált a faluban: Lázse, koa Balázsmisa. (Lódít, mint a Balázsmisa.) Szegényember volt máskülönben, néhány holdas birtokkal, de lovait leginkább a gebe szóval jellemezhetjük. Mégis sokszor dicsekedett velük. Aki nem hitte el képtelen történeteit, azzal rögtön összeveszett. Egy történet elmesélése után egyszer Szérina Károly bácsival összevesztek. Elég vót őket szétválasztani, mer azt mondta: Az istenedet teneked, te bolond vagy! Ez meg neki: Ki vagyok én neked? Oszt akkor összevesztek. A ló a folklórban írásom terjedelme nem engedi meg, hogy kitérjek arra a gazdag népköltészeti anyagra, amelynek témája a ló. Ez akár egy külön összefoglalást igényelne. Bátyán is hiedelemmondák tömege őrzi a lovat messziről „megkötő", a beteg jószágot mágikusan gyógyító tudós pásztorok emlékét. Rengeteg élménymonda szól arról, hogy miről ismerték meg az istállóban a boszorkányok ló elleni mesterkedéseit, s hogyan védekeztek ellene. Ismerik a természetfölötti lényként megjelenő lovat, s az embert „lóvátevő" boszorkányokat. Bátyai hősmesék is őrzik a fölösszámú lábbal rendelkező, kozmikus sebességgel vágtatni tudó, gazdáját mindig kisegítő „táltos ló" képzetét. S ki ne ismerne sok-sok népdalt, amelyekben akár reálisan, akár szexuális szimbólumként ott szerepel az ember ősi segítőtársa, a ló. 102