Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)
Perity Margit mesélte, hogy lovukat fajszi embernek adták el a kalocsai József-napi vásáron. Az új gazda igen meg volt elégedve a jószággal, s még a télen meg akarta látogatni Perityéket. El is jött kocsistul-lovastul Bátyára, de itt bajban volt, mert nem tudta, hogy azok hol laknak. Elengedte hát a hajtószárat, s a lova egyenesen odahúzta a kocsit, ahova kellett, ott állt meg a Perityék kapuja előtt. Illés Veronika édesapja a drágszéli ménesbe szokta adni a lovát nyaranként. Amikor aztán elment oda, csak a karámhoz állt, s halkan hívni kezdte a lovat, a ló a ménesből vágtatva rohant hozzá, s boldogan nyújtotta a nyakát, hogy szeretett gazdája megölelje. Szurop Pista bácsi kocsijával hazaérve nem szokta lovairól levenni mindjárt a hámot, csak a hátukra dobta az istrángot, s az állatok így sétáltak be az istállóba. Ott a jászol előtt megálltak, hátranéztek, megvárták, míg gazdájuk utánuk megy, leszerszámozza őket, s csak akkor léptek a jászol elé, s kezdtek falatozni. Szarvas Miklós igen szerette a lovakat, a téeszvilágban is megtartotta őket, s nagyon sok háztáji gazdaságot ő szántott. Soha nem ivott szeszes italt, de ha nem volt odahaza szódavíz, káromkodott, csúnyákat mondott a feleségének. Ha azonban az istállóba lépett, mintha kicserélték volna, odadugta fejét a lovakéhoz, megölelte őket, simogatta és becéz- gette őket: Aranyoskáim. A téesz megalakulása után őt tették meg a kocsisok brigádvezetőjének. Alkalmasabb embert keresve sem találhattak volna erre a feladatra. Amikor egy brigádértekezleten az egyik kocsis panaszkodni kezdett, hogy a Perity Lajos lovai igen csökönyösek, nem lehet velük dolgozni, Miklós bácsi szinte kikelt magából, ordítva torkolta le a panasztévőt: Mit tettetek tik azokkal a lovakkal? Azoknál kedvesebb, szelídebb lovakat nem ismertem! Szégyöljétök magatokat! Nem tudtok a lovakkal bánni. Az 50-es években Tupcsia Jánoséknál együtt éltek, egy fedél alatt, együtt gazdálkodva az öregek meg a fiatalok is. Volt két lovuk, a Mirzó meg a Mese. Ahogy hazajöttek a mezőről, az udvaron kifogták a lovakat, s azok lassan ballagtak az istálló felé. Akkor vették csak észre, hogy kisfiúk, a másfél éves Janika ott ül az istálló küszöbön. A rémület megder- mesztette őket, sem a lovakra, sem Janikára nem mertek rászólni már, nehogy megijesszék valamelyiket, s az hirtelen mozdulatot tegyen. Nem is történt semmi baj, a két ló olyan óvatosan lépte át a kisfiút, hogy annak a haja szála sem görbült. Hasonló a következő emlékezés is. Markó Balázsiul vettem a pataji vásárba egy pár csikót. Mindenre be vótak idomítva. Szántásra, fogatolásra, mindenre. Annak idejin még a gyerekek kicsik vótak, és sokszor nyáron az istállóajtó nem vót becsukva, hanem vót ilyen saráglya, és azt szoktuk becsukni. Hát hol vannak a gyerekek, hol vannak a gyerekek? Mire végül elmentünk az istállóba, hát ott vótak a gyerekek és a lovaknak afarkábúl húztak szálakat. A lovak meg csak úgy hátrafordították a fejüket, és csak úgy néztek a gyerekekre. Oda is rúghatott vóna az a fiatal ló. És nem. A vásárba is az vót a főszempont, hogy szelíd legyen az a ló. A lóval lehetett virtuskodni is. Ék Fila híres volt lószeretetéről, nemhiába volt huszár a honvédségnél. Ha egy kicsit többet ivott a kocsmában, onnan kilépve fölállott kocsija ülése elé, közibe csapott lovainak, s azok vágtatva röpítették hazáig. Gazdájuk pedig úgy állva tartotta a gyeplőjüket, haja pedig csak úgy lobogott, mert kalapot meglett korában sem szeretett hordani. Egy Jánosity István nevű szegényember azért kapta a falutól a Horti (Horthy) ragadványnevet, mert a háború utáni években egy május elsejei ünnepségen fehér lován ülve vágtázott végig a legelőn. (Horthy Miklós kormányzó legendás fehér lován szokott parádézni.) Szinte minden család tud mesélni arról a fájdalmas esetről, amikor a felszabadítók elzab- rálták lovaikat. Egy ilyen sorozatról számol be Harangozó László is. Reggel aztán jöttek a többi oroszok, és az istállóba bementek, és elvitték az egyik lovunkat meg elvitték a parasztkocsinkat meg a lószerszámot. Maradtunk egy lóval. Még a répa egy része kinn 100
