Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)

az üres istálló látványa nem egy gazdát az öngyilkosság gondolatáig vitt el. Markó József tanító máig emlékszik a parasztság intézményes kifosztására.

Be kellett vinni egy pár szép lovat, kocsit, az összes mezőgazdasági felszerelést ingyen. Sőt még fizetni kellett a földek után.

Előző esztendőben új hengert csináltattunk. Hát próbáltuk legalább azt megmenteni. A kertben kukoricaszár-kévékkel körül raktuk. Tavaszra azonban elfogytak a kévék, és kilátszott a henger. Mit ád Isten, valaki feljelentett. H. János bácsi személyesen jött el érte, és elhúzatta.

Harangozó Lászlónak meg ez volt az élménye.

A földet oda kellett adni. Az új téesz főnökök elhatározták, hogy fizessünk be négyszögölenkint húsz fillért is. Meg adjon egy kotlós tyúkot tojásokkal együtt. Ezt is beadtuk a téeszbe. Nekem volt már akkor két kocsim. Volt egy gumis kocsim, meg volt egy lőcsös parasztkocsim. És persze a gumis kocsit én nem akartam beadni, mer bevittem a lőcsös kocsimat, az is jó állapotba vót, meg a két lovamat. Akkor volt egy ilyen szemle, ahová be kellett menni. Fölbecsülték a lovak értékét, a kocsinak az értékét. Akkor kijött a bizottság, és kérdezték: ezt hoztam ? Ezt hoztam. Visszamentek és akkor kijött a bizottságnak az elnöke, a Pali bácsi, hogy

Laci, hát neked van gumis kocsid is.

Pali bácsi, hát én a gumis kocsit nem akarnám behozni. Azt meghagyom, mert van három családom, és abból tudom majd a családomat fönntartani.

Akkor nem firtatták tovább. De aztán valakinek szemet szúrt, hogy a gumis kocsit nem akartam leadni. Még a rendőrséggel is fenyegettek. Erősen ellenálltam, és így megmaradt a gumis kocsi saját részemre.

Mikor már jártam két-három hétig tanfolyamra, akkor elvették tőlem a lovakat. Hát én általában addig mindig olyan életvidám ember vótam. Soha nem jutott eszembe nekem, pedig vótakjó idők, rossz idők, hogy öngyilkos legyek. De mikor elvitték a lovakat, akkor én egy hétig olyün állapotba vótam, hogy mindig csak azt néztem, hogy hol tudnám magam fölhúzni. Fölakasztani. Ha nem jártam volna Bajára a tanfolyamra, ha nem vonja el a figyelmemet erről a tanulás, akkor talán meg is teszem.

Matotáné Perity Mária emlékszik rá, hogy Babának hívták utolsó lovukat. Kislány volt még, amikor be kellett volna adni a téeszbe. Az apja azonban kijelentette, hogy ő ugyan az istennek se fogja kivezetni az istállóból a Babát, így Sz. Péter bácsit küldték oda a lóért. Perity Mária még ma is látja maga előtt szülei szomorú arcát, amint Péter bácsi Babát a kötőfékjénél fogva vezette ki az istállóból majd az udvarból. Hihetetlen gyűlöletet érzett akkor azzal az emberrel szemben, s ez mindig föltámadt benne, még később is, amikor az utcában találkozott vele.

Benczéné Hegedűs Erzsébet paprika-nagykereskedő apjáról írott emlékezésében szól bátyjáról is.

Szilaj természete mellett nagyon jó és szüleit szerető gyermek volt. Édesapám vett neki egy szép hátas lovat, és sárga bőrből rézkarikás nyerget, ami csak neki volt a faluban. Benczéné szóbeli kiegészítésében elmondotta, hogy a lovat Gézának nevezték, s nagyon okos volt. Amikor az 1942-es árvízkor éjszaka ki kellett a bátyámnak lovagolnia a Dunához, a gáton megállt, leszállt a Gézáról, a nyakába dobta a kantárt, s azt mondta neki: Most itt várj, nemsokára visszajövök. És a ló addig nem mozdult onnan. Mikor meg neve napja volt a bátyámnak, a bátyai lányok eljöttek köszönteni, s még kockacukrot is hoztak a Gézának, mert azt nagyon szerette.

A Hipla Pista bácsinak olyan lovai voltak, hogy ha a gazdájuk a kocsmából kijövet részegen ült föl a kocsira, ők parancsszó nélkül is elindultak, s a forgalmas úton biztonsággal hazaszállították a kocsiderékban alvó gazdájukat háza kapujáig.

Németh Karcsi tekintélyes hentes volt a faluban, emellett persze gazdálkodott is, de elég gyakran leitta magát a kocsmákban, s ilyenkor kocsija deszkájára feküdt, a lovai pedig maguktól hazavitték. Ahogy a rozoga kapuhoz értek, még a kapuszárnyakat is ki tudták nyitni az orrukkal, s beálltak az udvarba.

99