Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)

tek. Fekete Ferenc egy olyan esetet mond el, amikor a bátyai gazda lova csikósul elbitan- golt, s ő a foktői határban kereste. Mivel rosszul tudott beszélni magyarul, így próbálta megértetni, hogy mit akar.

Bácsi, elöl mén az ihahaha, utána mén gilingalang. Itt a kesza, van peták, hun a cséza háza. Ami azt jelenti: Bácsi, elöl mén az anyakanca, utána mén a csikó. Itt a bugyelláris, van benne pénz, hol a csősz háza.

Szintén elkóborolt lovakról számol be Vida Miklósné:

De aztán egyszer négy olyan másfél-kétéves csikó megszökött, és két-három napig sem találták meg őket. Én már voltam olyan tízévesforma. Mivel mindenki dolgozott, nem voltak itthon a népek, én meg délben itthon voltam. Amikor megpillantottam a négy állatot, már kimerültek és fáradtak voltak. Én meg gondoltam, milyen jó volna megfogni őket. Milyen szép jutalmat kaphatnánk ezért. Mindjárt hozzá is kezdtem. Összeszedtem az istrángokat, vettem egy szakajtóba kukoricát, s már indultam is feléjük. Persze száraz kukoricát nem találtak a határban, így szívesen ballagtak utánam, amíg én megfelelő helyre találtam, ahol össze tudom kötözni őket. Egy vastag, magas meggyfára másztam, és így szépen egyenként a nyakukba köthettem az istrángokat, és így indultam velük boldogan hazafelé. Gondoltam, milyen nagy örömet szerzek majd a szüleimnek. Kinyitottam a kaput. Kettőt odakötöttem a körtefához, a másik kettőt a szénakazal mellé, aztán vártam haza a szüléimét.

Hanem aztán mikor hazaértek, a körtefa kiráncigálva, a szénakazal összekuszálva, az udvar összetaposva. Azt mondták nekem, hogy azok a lovak összeharapdálhattak volna. Van azoknak gazdája, majd azok megtalálták volna őket. A lovakat kiengedték az utcára, nekem pedig azt mondták, én meg mehetek világgá. Hát ezt a jutalmat nem tudtam elfelejteni. Azt hiszem, akárhogy megvertek volna, az se fájt volna jobban, mint az, hogy mehetek világgá. Ezt azért nem igaziból mondták, de nagyon mérgesek voltak rám.

Molnár Mária megható történetet mondott el kancájuk és csikójuk egymás iránti ragaszkodásáról.

Az 1950-es években volt egy nagyon jó sötétbarna kancánk, Mancinak hívták. Szinte minden évben csikót vetett, s a csikókat el szoktuk adni. Akkor is egy gyönyörű szép csikója volt, s el is adtuk Paksra. Amikor el kellett volna vezetni, hihetetlenül rugdalózott mindkettő, alig bírtuk kivezetni az istállóból. Nagyon nem akartak elválni egymástól. Hát végül azért sikerült. Akkor éjszaka az istállóból nagy dobogás, nyerítés hallatszott. Nagyapám kiment, látta, hogy a kanca majd eltépi a kötőféket, de a kapu felől is lódobogás, nyerítés hallatszott. Mikor kinyitotta a kaput, hát már ugrott is be a csikó, s futott be az istállóba az anyjához. Hát hazajött. Az éjszaka képes volt átúszni a Dunán, s hajnalban itt volt.

Tupcsia János édesapja katonaként a háború során Németországig jutott. 1945 májusában az egész falu csodálkozott kalandos hazaérkezésén, mert egy hét alatt a zavaros körülmények ellenére a honvédségi kocsival-lóval sértetlenül hazatért onnan. Ezek a lovak úgy be voltak tanítva, hogy még a háború után is, ha az úton kocogva repülőgépzúgást hallottak, parancsszó nélkül is azonnal az út szélére, a fa árnyékába húzódtak, s onnan semmiféle nógatásra nem voltak hajlandók addig elmozdulni, míg a repülő el nem ment.

Hasonló történetet mondott el Gereb Károlyné Illés Margit is. Talán 1940-ben vették a szekszárdi vásáron azt a félmura hároméves paripát, amit már a következő évben a bácskai mozgósításkor behívtak katonának. A ló a család kedvence volt. Megengedték neki, hogy az udvarban sétáljon, s ő gyakran bedugta a fejét a konyhába is, ilyenkor mindig kapott egy-két kockacukrot. Katonáéknál valami német ember volt a gazdája, s az megtanította arra, hogy ha repülőgépzúgást hall, azonnal feküdjön hasra. A délvidéki bevonulás után hazajött a Géza, de akármerre jártak vele, ha meghallotta a repülőzúgást, azonnal hasra vágódott, akármilyen sáros volt is az út.

Igaz Ferencnek volt egy nagyon okos lova. Mikor azonban divatba jött az ekekapálás, s ő erre akarta betanítani a lovát, az szinte szánt szándékkal nagyon butának tette magát,

97