Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: A huszadik századi magyar költészet nagy pillanatai
kai labirintusából kiemelkedő énalany mind annak a tudatállapotnak a poétikai definíciói, amelyben a most-pontokra-szakadó narratív időben (Ady, József Attila, Szabó Lőrinc megfogalmazásában: „messziről és messzire megy ez élet", „az idő lassan elszivárog", „az életet adja, adja,”), abból kiemelten megjelenik az autentikus idő, „In balance with this life, this death", az „ez élet". A vers poétikai helyzete éppen a kettő viszonyítottsága: „a mindenséggel mérd magad!" A rálátás az élet választékaira. A tudatban megképződő-belefogott, ahumánus viszonylataival kérdezhetővé tett léttények között befogottan megjelenik ugyanez a tudat (én-nek nevezve-szólítva), a maga, választóakaratára (Kürwillejére - Ferdinand Tönnies) való rákérdezhetésével. Az egyszerre kint és bent állapot: amit az Eszmélet nem mint kizártat, hanem mint metafizikai állapotot tételez fel a maga formálisan pedig kizáró logikájával. Az Ars poetica-beli én (a „költő vagyok -") - a bibliai isteni jelenlét átemelése a tudatba. Benne és általa történik a poétikai megtestesülés. Amit még a 21. században is a bölcs láng esze fel nem ér, csak óhajtva sejt, arra 1947-ben Szabó Lőrinc már ráérzett: „De, hogy a / Mindenség is csak egy Költő Agya, / úgylátszik, igaz”, és 1922-ben Kassák remekműve alkotói retorikájában megformált. Magáévá alakítva a János-evangélium retorikáját. Ezáltal a teológiai üzenetet hordozó szöveg a poétikában átfordul a célképzethez kötött üdvtörténetet sugalmazó kiválasztottság megjelenítéséből az emberi tudatban feldolgozódó evilági útonlevés létállapotába. Mit reprezentál A ló meghal a madarak kirepülnek útonléte? Leír, bemutat, felkínál - de nem reprezentál. Nem tudni munkás-valcolás, egyházi karrierkeresés, költőiét vagy politikai-mozgalmi szerepvállalás lenne a választék. A szinte enciklopédikusán felvonultatott áthallások mindezt felkínálják. A földrajzi hezitálás Párizs-Brüsszel között, amely egy üdvtani szerkezettel szemben az eltúlzott életrajzi valósághűség erőszaktételének tűnik fel, valójában poétikai esemény. Ehhez kapcsolódik utóbb - történetiségében kései értelmező rálátásként - Kassák Cendrars-víziója, amely éppen a korábban jelentéktelennek feltűnő Párizsban létet emeli poétikai meghatározottságú fordulópontnak egy nemlétező találkozás vizionálásával. Szerintem éppen ez - az utóbb még mitomán módra feldúsított - Brüsszel-Párizs hezitálás a Kassák-mű poétikai elhelyezettsége. Mint ahogy a bibliai szövegkínálat Kassák művében a világ létezésében (mindenség = én) benne lévő bizonytalanság - választás és szabad akarat - archetípusaként szolgál. A szocialista zarándok az Újszövetség eseményességét követve hagyja el a célképzetet, a Nagy Háború és az orosz forradalom utániságban kontrollálva a régi történet elbeszélését, amelyből elröpítsen a nikkelszamovárral minden utólag zavaró történelmi esetlegességet. Visszamenőleges érvénnyel. Valóban igazat mondott nekem, amikor a nikkel szamovárt az orosz forradalommal azonosította, csak mi, akik körülültük őt halála előtt nem sokkal, megújuló dicsősége pillanatában nem figyeltünk a mű retorikai szerkezetére. Az élet eseményessége - visszatekintve - meg nem másítható, a maga leltárszerűségében része a visszatekintő mindegyik ember életeposza seregszemléjének. Ez van, ez adottság. De éppen ennyiben különbözik a Teremtő és a befogadó emanációja. A befogadó csak tudatában - ha költő: szövegszerűségében - szerkesztheti át a megtörtént eseményeket. A valóságos útonlét az áttekintés során válik tudatában az események átértelmezőjévé. A személy viseli megélt eseményei nyomát, a személyiség ennek ellenében alakíthatja meg létformáját. Költő esetében műalkotását. A huszadik században, amikor az események és azok tudat- (és poétika-) beli feldolgozása olyan gyors ütemben írják felül egymást, akkor válik időszerűvé az olyan tág ollójú világirodalmi jelenség, mint Villon vélt élete és költészete. Példázatot ad: a költő személyiségével hogyan tudja megélni a maga integritásában, hogy „fejünk fölött elrepül a nikkelszamovár". „én KASSAK LAJOS vagyokennek a megalkotott tudatállapotnak a magasáról gondolja át a vers ismét az egész zarándokutat, a maga állandóan épülő-omló szerkezetével, az Ady-mintára Párizsba készülő, mégsem ott célba érő („én láttam párisi és nem láttam 53
