Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: A huszadik századi magyar költészet nagy pillanatai

között. Maga az »6« indulatszó sokszínűsége is tükrözi ezt a kettősséget. Fölindulást is jelez - adott szövegkörnyezetben - a nosztalgia árnyalatával; de iróniát, sőt gúnyt is ('leindulásnak' is nevezhetnénk); fájdalmat is, de a fájdalom' idézőjelbe tételét, sőt kinevetését is." Mindehhez hozzátehetem, hogy magának az Anabaszisznak a végszava semmi történelmi célba érést, csupán az életben maradás esélyét nyilvánítja ki. Bárha ezzel a legtöbbet mondja ki: éppen az életben maradás tényét. Ezáltal az egész utazásnarráció, mint célképzetes cselekvés duplán is érvénytelenítte- tik: jellemző jelzése átsorolódik a dadaista szimulációba és ott is transzcendálódik a cselekvésből a létszférába. Amit most már a kompozícióból is kiolvashatok: „Et la seule flamme de Vunivers / Est une pauvre pensée..." („És a világegyetem egyetlen lángja / Egy szegény gondolat...") cendrarsi elősejtelmének kibontásaként megjelenő „én KASSÁK LAJOS vagyok" tudatállapot testté válása, poétikai megképződése. Ezáltal pedig a két mű tagadhatatlan rokonsága éppen a még lényegesebb különbséget váltja ki, Ferenczi László szavával: „az idő és a tapasztalat két partjáról beszélnek egymáshoz..." A korábbi célképzetes utazások (Kassák 1909-es csavargása és Cendrars műve) ellenében: a megmaradás mint az utazás és a tudat közös állapota: a legtöbb, mit magáénak mondhat a huszadik század embere.

És ezzel jutok el a magam olvasási pozíciójához. A mű keletkezésének idejében magyarul is létező (sőt vitatkozva magukra a figyelmet felhívó) szövegeket vetítek egymásra az összehasonlítás és nem a filológiai összekapcsoltság okán - bárha az utóbbit sem zárhatom ki. Ha a mű szerkezetét tekintve Joyce és Pound, az Ulysses és a Cantók kortársa és társa lehet, de én szövegszerűségében mégis a világirodalom legnagyobb ívű Odüsszeiájával, az Isteni színjátékkal is olvasom össze. Bárha látszólag ennek ellent mondhatna a Deréky Pál latabagomár ó tolatta latabagomár és finfi című könyvében kétszer megismételt tény, hogy Kassák épp ekkoriban, az új irodalmat éppen a Dante-Dosztojevszkij jelezte hagyománytól akarja elszármaztatni. Ugyanakkor ő hangsúlyozza azt is, hogy ez a megbecsülés szavát is hallhatóvá teszi. Hozzáteszem, az irodalomban, amitől meg akarunk szabadulni, az ellenmérték is egyben, amellyel méretezni akar az adott alkotó. Bárha A paradicsom Babits-fordítása Kassák művével közel egy időben, Budapesten jelenik meg, ugyanakkor Babits Az istenlátás. A Paradicsom utolsó énekéből címmel már 1912-ben, a Nyugat április 16. számában közöl részletet Jelenetek az Isteni színjátékból című fordításválogatásában; ez mindenképp hozzáférhető lehetett az önművelő és Babitsra kiemelten is figyelő Kassák számára (lehet, hogy éppen a nagyon is figyelt Babits műhelytanulmányának emléke ingerelte Daniéval szembeni vitatkozásra Kassákot: Babits fordítói jegyzetei ugyanis kiemelten a terzinák - Kassák számára ingerlő poétikai eszközét - rímeit teszik meg a fordíthatás és idegen nyelven való életre keltés kritériumának); a műhely- tanulmányt követő fordításmutatványok elgondolkoztathatták Kassákot, a költőt, szövegalkotása alakulásában is befolyásolhatva később. Ugyanakkor Szász Károly kommentárjaiból és fordításából is idézek a továbbiakban (ott, ahol Babits mutatványa a XXXIII. ének 87. sorától megszakad): talán a műhelytanulmány lekicsinylő minősítése kihívta az olvasó és tájékozódó Kassák érdeklődését, kiváltva az összehasonlítás igényét.

Hiszen Dante műve ott kísért végig a modernség irodalma bármelyik fázisának háttérpéldázataként. Egyszerre mutatja fel egy célba értség kiteljesedéseként a lényeglátás autentikus pillanatát és az alatta megrajzolt ívben életre kelti az emberi történelem most-pontokra szakadó eseményességét:

Oh abbondante grazia ond'io presunsi Ficcar lo viso per la Luce Eterna, Tanto ehe la veduta vi consunsi!

Nel suo profondo vidi ehe s'interna, Legato con amore in un volume,

Cid ehe per I'universo si squaderna;

51