Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: A huszadik századi magyar költészet nagy pillanatai

meg, amellyel ráfigyelhetünk. Amint az Eliot viszonyításos öniróniájában is a sokat idézett sorban megjelenik:

No! I am not Prince Hamlet, nor was meant to be;

Am an attendant lord, one that will do To swell a progress, start a scene or two,

Advise the prince; no doubt, an easy tool,

Deferential, glad to be of use,

Politic, cautious, and meticulous;

Full of high sentence, but a bit obtuse;

At times, indeed, almost ridiculous - Almost, at times, the Pool.

(Hamlet királyfi, én? Nem, erre senki se gondolt,

Csak a kíséretből egy úr, ki épp annyit tehet:

Egy csoportot növel, elindít egy-két jelenetet,

Tanácsot ad a hercegnek: no, nem éppen kölönc;

Alázatos, örül, ha kell valahova,

Politikus, eszélyes, vigyázat a szava,

Nagyon szentenciózus, de egy kissé mulya,

Olykor szinte komikus figura - És szinte - olykor - a bolond.)

Egyszerre beszél a szegény Ady Endre „az én életem bolond csődje "-szituációról és az ironikus politikusszerepről. Valami nagyon furcsáról árulkodik éppen ez a hódoló dicsőítés: egy kicsit kapcsolódva a kései Ady-versek ajánlásaihoz. A vátesz-költő megalázkodása egyben, alkalmazkodása a viszonyítottsághoz. Hamlet alkalmazkodása, amint azt utóbb majd Eliot értelmezi idézett önszituálásában. Nemcsak az Isten viszonylatában, hanem a politikától a szerelemig emberi viszonyítottságban is éppen ez a kiszolgáltatottság jelenik meg, az ironikus önsajnálat oly sokat mondó felismerése. A lángoszlop-költő önfeladása, beosztódása egy alkalmazkodási sorba. A bizonytalanság jelenléte.

Nekem mindig kell egy jó Valaki,

Kit emeljek magam fölött a trónra:

Jászi Oszkár már évek hosszatán Külömb, mintsem kezem saruját oldja.

Hitvallásom és hős őrületem Az ő diktáló, tiszta leikétől függ.

Ez is asszonyosság, de szívvel állom: a jásziság én akart ideálom.

Az univerzum kisebb méretű titka, a mérsékelt csodák megjelenése ez, a hulltával hullni, ha a Nagyúr sírja szolgákat követel. Az ironikusan felvillanó „Car je suis encore fort mauvais poéte" („Mert még igen rossz költő vagyok") definiálás, meg a „szegény Ady Endre", akik a maszkban éppen hogy a teljes képből való kihullottságot reprezentálhatják. A nemregényben a nem profétalétet. Elindulni, akárha a sötétség szívébe is, de mikorra odaér, már csak a halottat találja a megoldást felfejtő élő helyett (J. Conrad: Heart of Darkness). A prófétaság és a Hamlet királyfi kora lejárt, a kor újabb, valódibb hőse Prufrock, Mauberley vagy éppen „a rövidlátó, szegény Ady Endre".

46