Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)
mm gazda halálakor kiódozzák az állatok nyakárul a kötőféket, és szabadon engedik, míg el nem viszik a halottat a háztul. Az egyik szállási öreg mesélte, hogy katonakorában, az 1930-as években minden este kiszökött a kalocsai laktanyából, hogy hazagyalogoljon Bátyára, és láthassa lovait. Ezért vállalta a büntetés kockázatát és a 15 kilométeres gyaloglást. Anisity Fülöp elmondta, hogy az első világháború előtt a bátyja írt a katonaságtól, hogy mikor érkezik haza szabadságra. Erre őt az apja beküldte a kalocsai állomásra. Lóhátra ültette, s ő egy vezetéklóval bekocogott az indóházhoz, s a két testvér lóháton érkezett haza. A lóval való bánásmód némelyik gazdának mindennél fontosabb volt. A lovak miatt jóformán el is hanyagolták egyéb dolgukat. Szirányiné Maros Erzsébet például nagyapjáról így emlékezett: Maga még olyat nem látott. Semmit se tudott csináni (öreg korára, amikor betegen feküdt), mer addig mindig a lovakkal foglalkozott. Énneköm köllött kimönni (éjszaka) a lovakhoz, gyújtottam gyertyát, és mögnéztem: - Papa, keljen csak föl, átlépték a lovak strajfot. Gyútott lámpát, mer még villany se vöt. A jó ló - mint erről korábban Fél Edit és Hofer Tamás, újabban pedig Halász Péter moldvai csángó gyűjtésében is beszámolt - presztízskérdés volt minden faluban. (A mai ember talán mint autótulajdonos érezhet valami olyanféle büszkeséget, mint az egykori lovasgazda.) Az iszlámban aló a boldogság, a gazdagság és a jólét kifejezője. Bátya népe is annak tekintette. Benczéné Harangozó Erzsébet a módos gazda édesapja önállósodásának első állomásaként is a lovak megújítását említi. Édesapám megnyugodott apja akaratában, és együtt beszélték meg, hogy fognak együtt új erővel gazdálkodni. Legelőször kicserélték a lovakat erősebbre és egy kancára. Abban az időben ugyanis a falu versengett: kinek vannak a legszebb lovai. Még két tehenet is tartottak, úgy hogy két utcát elláttak tejjel. És volt bőven trágya, amit jól tudtak hasznosítani a földben, hogy nagyobb termésük legyen. Harangozó László elmondta, hogy családjukat a falu földesura lótenyészetének megalapítása céljából telepítette Bátyára. A nagyszüleim mesélték, hogy valamikor a mi őseink Sárisápról származtak. Dunántúl, Budától nincs messze. Ott volt a gróf Vigyázó Ferencnek egy birtoka, de itt Bátyán is volt egy birtoka, a Tira puszta. Itt akart, a Tira pusztán, egy lótenyészetet nyitni. Az én ősöm, ott Sárisápon, az ő birtokán lótenyésztő volt, és idehozta Bátyára, hogy az itt megindítandó lótenyészetet ő irányítsa. Ez után maradtunk mi a Lovász melléknéven. Lehetséges, hogy az ügyes, lóhoz értő család kezdeményezésére kezdődött Bátyán a paraszti hátaslótenyésztés. Nem lehet véletlen, hogy épp e tanulmány írása idején került birtokomba egy 1893-ban megjelent állattenyésztési szakkönyv, amely természetesen a lovakkal is behatóan foglalkozik. Abban az időben parasztházaknál a kalendáriumokon és az imakönyveken kívül legfeljebb a vásári ponyvafüzeteket forgatták. Ez a könyv azonban alaposan megviselt, látszik rajta, hogy agyonolvasták. Ma már nem lehet tudni, hogy eredetileg kié lehetett, de gyanítom, hogy az Akadémia intézőjének tulajdona volt, de nyilván gyakran odaadta másoknak is tanulmányozás végett. Ugyancsak ebben az időben szereztem tudomást arról, hogy a neves paprika-nagykereskedő, Hegedűs P. József tulajdonában volt egy 1905-ös kiadású lótenyésztési szakkönyv, amelyet leszármazottja, a ma is lótenyésztéssel foglalkozó Perity Lajos őrzött meg. A könyv belső címlapján olvasható: Hegedűs P. József tulajdona. Sáfrán József a 20. század első évtizedeire emlékezve ugyanis így beszélt: Volt olyan, aki csak eladásra nevelt. Négy-hat-nyolc lova is vót egy jobb gazdának. Az árva, mostohaszülőknél nevelkedett Vidáné Farkas Margit véleménye kiegészíti ezt a megállapítást: VbZf a falunak egy nagy közös legelője. Ott aztán voltak mindenféle kiváló fajtájú borjak meg csikók. S hozzájuk idomítok, akik nagyon szép hátaslovakat tudtak belőlük képezni. Külföldről szoktak jönni ilyen szép fajta állatokat drága pénzért megvásárolni. Olyan is előfordult, hogy a hátasállatok megszök96
