Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: A huszadik századi magyar költészet nagy pillanatai

Itt már a sír ring minden ágy körűi.

A hús sárrá terűi. A hő tűnik.

Nedvek csörgedeznek szét. Hív a föld.)

Mert a száguldás sem más, mint a helyben sorvadás: „Le train fait un saut périlleux et retombe sur toutes ses roues" („A vonat veszedelmesen megugrik és visszaesik kerekeire"), „Le train retombe toujours sur toutes ses roues" („A vonat mindig visszaesik kerekeire").

Ez a pillanat a Margita Adyjának is poétikai pillanata, amikor - nem élt, nem él és nem élni fog, hanem éppen 'csak' - „élni akar". A nagybetűs Halált idéző versekben Ady bármikor rutinosan meg tudja növeszteni az embert, be tudja tölteni a vers teljes terét: egész világot, „kikerített poémá"-1 tud varázsolni köré; amikor az úton, a képzelt nő és képzelt barátok fiktív történetében, a „bomlott nem-regény "-ben megjelenik „A rövidlátó, szegény Ady Endre", a testi leépültség is másfajta bemutatást kíván: megjelenik a tízes évek antihőse:

Mit sohse hittem, a hős vér-fazék Virtusos, fúlt fűtéseit sokallja,

Tágul, robbanhat s egy szép reggelen Gazdája nyekken és ott marad halva,

Vagy még csúnyábbat tesz a béna gép:

Elcammog velem puffadt tetem-sorsig:

S nekem, ki tegnap hetyke táncot lejték,

Jég most szivemen s arcomon verejték.

Mintha Prufrock jönne elő Margitát köszönteni:

And indeed there will be time To wonder, 'Do I dare?' and 'Do I dare?'

Time to turn back and descend the stair,

With a bald spot in the middle of my hair - (They will say: 'How his hair is growing thin!')

My morning coat, my collar mounting firmly to the chin. My necktie rich and modest, but asserted by a simple pin - (They will say: 'But how his arms and legs are thin!')

I grow old... I grow old...

(Mert lesz majd még idő

Tűnődni: „Merhetem? Hát merhetem?"

Meggondolni magam, már az emeleten,

S lejönni tar folttal a fejemen,

/Azt mondják majd: „Kopaszodik nagyon!"/

Zsaketban, friss, kemény gallérral nyakamon, Nyakkendőm finom és szerény, egyszerű tücske tartja - /Azt mondják majd: „De vézna a lába meg a karjai"/

Öregszem már... öregszem már nagyon...)

44