Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: A huszadik századi magyar költészet nagy pillanatai
jelennek meg az alkotások. De ha megpróbálunk száz év távolából úgy visszatekinteni (ha ez elképzelhetetlennek tűnik is fel), hogy feledni próbáljuk a pár év múlva bekövet- kezőket, akkor jelenhet meg a számomra megdöbbentően felemelő eredmény. A költők műveiből kirajzolódik mindaz, ami az elkövetkező évszázad történelmében majdan megjelenik. Az ember kiesik saját, az európai történelem évszázadaiban kiküzdött méretéből. Elveszíti nehezen felépített nagyságát. A poétikában - megelőzve a történelmet - az ember visszaszorul önmaga lehetőségei alá. Kiszolgáltatottá válik. Elveszíti önmaga szemében önmaga jelentőségét. De ezáltal a poétikában rákényszerülve megnyitja a csodás lehetőséget - hogy mint már annyiszor a történelemben elkezdjen visszakeresni önmagában, önmaga lehetőségeire és jelentőségére ismételten rákérdezhessen. Még megszületnek a „kikerített poémák", de bennük már a megsérült ember vergődésének lehetünk szemtanúi. Az alkotó még a mesterműre készül, de művében a homunkulusz vergődése testesül meg. A ember hamarébb kerül egyfajta számadásra késztető istentávolságba a poétikában, mint a történelemben. Megalkotva ezzel a huszadik századelő ma már klasszikusként értelmezett alkotásait. A kor - az időben mára fokozatosan klasszikusként kanonizálódó - költői számára nem a háború okozza a megrendülést: az csak demonstráció a korábbi képlethez (még a kalandvágyó svájci Cendrars számára is). A poétika önmagából váltja ki a maga szövegalkotó logikájával azt, ami később a történelemben bekövetkezik, az írás utóbb ölt testet a történelemben. Az összeolvasott művek: T. S. Eliot: The Love Song of J. Alfred Prufrock (J. Alfred Prufrock szerelmes éneke), 1910. február, München-Párizs - 1911. július/augusztus, megjelent 1915 júniusában, Chicagóban (magyar fordítását Vas István szövegével idézem); Ezra Pound: Hugh Selivyn Mauberley (Life and Contacts), (Hugh Selivyn Mauberley [Élete és működése]), az évtized során alakuló ciklus 1920-ban jelenik meg (magyar fordítását Kappanyos András szövegével idézem); Blaise Cendrars: La Prose du Transsibérien et la Petite Jehanne de France (A transzszibériai expressz és a franciaországi kis Johanna prózája), Párizs, 1913. (magyar fordítását Kassák Lajos szövegével idézem); Kavafisz: A szatrapia, Március idusa, Az isten elhagyja Antoniust, Theodotosz, az Első füzetből, 1905 és 1915 között (A szatrapia 1905 júliusában íródott és 1910 júniusában publikálódott, a Március idusa 1906 márciusában íródott és 1910 decemberében publikálódott, Az isten elhagyja Antoniust 1910 novemberében íródott és 1911 áprilisában publikálódott, a Theodotosz 1911. október 3-a előtt íródott és 1915 júniusában publikálódott), a versek szövegeit Vas István fordításai alapján közlöm; Gottfried Benn: Mann und Frau gehn durch die Krebsbaracke (Férj és feleség átmegy a rákbarakkon), 1913. május 1. (magyar fordítását Szabó Lőrinc szövegével idézem); W. B. Yeats: An Irish Airman foresees his Death (Ír repülő a halálát jósolja), 1918. január vagy utána (magyar fordítását Szabó Lőrinc szövegével idézem); Ady Endre: Margita élni akar, a Nyugat 1912. július 1-jei számától folytatásokban az 1912. december 1-jei számig; a Magunk szerelme kötet előhang- ja, Nyugat, 1913. január 1., Hunn, új legenda, Nyugat, 1913. május 16. A háború mindazt, ami a versekből korábban kiolvasható volt utóbb csak motiválja (lásd a Mauberley értelmező-szerkezetét, Ady vagy Yeats rájátszásait). G. S. Fraser, Ezra Pound személyes ismerőse, a költőről szóló könyvében éppen ezért félre is teszi a datálást: „Pound egyes verseinek a pontos keltezését megtalálni olyan embernek való feladat, akinek van tehetsége a bibliografikus tudományhoz - nekem nincs." És ha igazat is mond azzal, hogy „a Nagy Háború a vers központi dátuma" a Mauberlaynek, mégis ő maga hangsúlyozza ennek ellenkezőjét: „a háború nem a vers témája, hanem egyfajta próbakőként szerepel, hogy feltehessük a kérdést: »miért éri meg meghalni?«" - igaza van persze, ha éppen azt a szembesítést, azt a nagyítást tekinti, amely a háború hatásaként kerül a szövegbe. Valóban a háborúban dokumentálódott a szakadék az eszmények és a tények között. („Died some, pro patria, non »dulce« non »et decor« [...] Daring as never before, wastage as never before.") De egyben azt a 37
