Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Győri László: Csalogány (vers)

tőlük tudja, hogy megint írónk remekművet írt, idén most is neki kell díjat adni ezrivel.

Ót díjazza az a pénz. Híre-neve messze néz.

Hol volt, hol nem volt, de van egyszer egy fenti ember, nem is egyszer, én ugyan soha nem ismerem fel, jobban mondva ismerem, fölismerem, ez az, ő, dettó, de ha szembe jő, mégis úgy tesz, mintha nem sejtené, hogy én vagyok én, s néz és eloldalog.

Ő van, én már senki sem. Régen erre-arra kért, segítsek, az istenért...

... ugye, szól?... az Elnök úr!. ... most... halaszthatatlanul.. Régen előre köszönt farkcsóválva, mint az eb.

Igen, ősi ismerős, hiába múlt sok-sok ősz, mégis ugyanaz a hős, rajta mindegyik vonás ugyanaz az ős zománc. Halhatatlan. Csalogány. Segge -partja halovány.