Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Petőcz András: Látástól másnapi látásig (vers)
Petőcz András Látástól másnapi látásig a 70 éves Sipos Lajosnak Van, aki végigmegy az úton, van, aki nem. Én is úton vagyok, mióta csak az eszemet tudom. Még soha nem volt két felesleges fillérem sem, hogy leheveredhettem volna az út mellé, a fűbe, s bámulhattam volna az augusztusi csillagokat. Van, aki örökké éhes az ismeretlenre, van, aki nem. Én is állandóan éhezem, a szöget is meg tudnám enni, megfőzném még a tengeri kavicsokat is, ha nem lennének olyan borzasztó sósak, hogy a szám megkeseredik mindegyik kóstolás után csakugyan. Van, aki szomjazik a szóra, ami segíti őt, van, aki nem. Én mindig ihatnék. Édes vizet iszom gyönyörű fakupából, s nem bánom azt sem, ha a víz az államról a szomjas anyaföldre csorog, hadd igyon ő is!, mert ő is örökké vágyakozik valami teljességre, ahogy mi mindannyian. A teljesség mi magunk vagyunk, csak akarnunk kell azt. Az akarat bennünk van, s boldogan látja a Magasságos, hogyan tesszük a Jót, amikor tesszük a Jót, és hogyan dolgozunk egyre, látástól másnapi látásig, mennyire sok az a Mindaz, mit jutalom nélkül is asztalra teszünk. 22
