Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Buda Ferencz: Világ, világom (részlet egy készülő önéletírásból)

takarodó, lefekvés (kivéve az őrségbe beosztottak legelső párosa), ám a sűrű nap során összetorlódott élmények csak nagy sokára hagytak elaludni bennünket.

Ötvennyolc esztendő távolából ha akarnám sem tudnám végigsorolni táborozásunk három hetének részletes krónikáját. Szégyen vagy nem szégyen, a résztvevők egy részének még az arca is homályba merült azóta, a nevek közül pedig talán egy féltucatnyi, ha megmaradt a fakuló emlékezet felszínén; ezek is bizonyára csak azért, mert viselőikkel előtte is, utána is kapcsolatban álltam vagy találkozgattam az évek során. Folyamatos történet tehát aligha kerekedne ki ebből a méla - miből is? - mondjuk: múltba merítkezésből. Röpke mozzanatok, hangulatok, jelenetek, derűs vagy borús végkifejletre jutó - esetleg befejezetlenül maradt - események villannak vagy homálylanak elő a maguk kiismerhetetlen szeszélyei szerint, megerősítvén azt a feltételezést, hogy a való életben ritkán, de legalábbis nem lépten-nyomon találunk kerek történetekre. Nyomról nyomra, óráról órára elmesélve valószínűleg érdektelen szószaporítássá válna ez a beszámoló is (hűha: már maga a szó unalmat áraszt!); ám az is lehet, hogy csupán gyarló memóriám hézagait próbálom elkendőzni ezzel az - amúgy valószerű - magyarázattal.

Annyit mindenesetre talán nem felesleges megemlítenem, hogy táborvezetőnk a katonás napirend (kinek mennyire) kényelmetlenül szorító, szögletes karámjai között próbált bennünket az öntudatos fegyelem felszabadultabbnak tetsző térségei felé terelgetni. Reggel hatkor ébresztő kürtszóra, utána közösen végrehajtott reggeli torna, majd tisztálkodás a patakban, zászlófelvonás, végül sorakozó reggelihez. A délelőttöket meg a délutánokat általában előre meghatározott programok s teendők töltötték ki (rövidebb-hosszabb gyalogtúrák, a tábor csinosítása stb.), de sűrűn voltak szabad óráink is, amikor az adott lehetőségek szerint - amelyek persze egyáltalán nem voltak korlátlanok - ki-ki azzal foglalkozott, amivel kedve tartotta. Messzire elcsatangolni azonban nem volt szabad ilyenkor sem, főleg a kicsiknek. Én ezeket az órákat használtam ki rajzolgatásra, vagy a kaszáló melletti cserjésoldalban bóklászva az épp akkortájt zsendülő mogyorót szedegettem. Délben: kürtszó, sorakozó, ebéd. Este: kürtszó, sorakozó, vacsora, majd zászlólevonás. Úgy kilenc-tíz óra tájban a nap utolsó kürtszava végül a takarodót jelezte. Ilyenkor az őrszolgálatra beosztottak (no meg természetesen a tisztséget viselő, ilyen vagy olyan állandó feladatot ellátó, s ebből következőleg bizonyos előjogokkal kitüntetett nagyobb fiúk) kivételével mindenkinek nyugovóra kellett térnie. Életrendünk a magad uram, ha szolgád nincs régóta igen jól bevált elvén alapult: hajlékunkat, fekvőhelyünket a kezünk munkájával hoztuk létre, evőedényeinket s eszközeinket magunk tartottuk tisztán, naponta váltakozó beosztás szerint a konyhai munka jelentős részét is - pl. tűzifa-gyűjtögetés, krumplihámozás, hagymaszeletelés stb. - az állandó konyhások keze alá dolgozva úgyszintén mi végeztük el. Ég és föld különbség volt a mi táborozásunk s az évekkel, vagy inkább évtizedekkel később létrehozott „összkomfortos" úttörőtáborok között. Ez utóbbiak villanyvilágítással, hideg-meleg folyóvízzel s a kényelmet szolgáló egyéb korszerű eszközökkel és kellékekkel ellátott házikóit egy napon sem lehet említeni a mi kiszuperált, foltokkal díszelgő, sőt itt-ott már lyukas sátrainkkal, petróleumszagú, pislákoló viharlámpáinkkal. Vitathatatlan, hogy az ellátási meg

15