Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Temető Krisztina: A megszakíthatatlan folytonosság (Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényéről)
A tojásárus hosszú napja után 2007-ben a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg Bemiczky Éva Méhe nélkül a bába című könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőhöz, benyomások, pillanatok, emberi sorsok, sajátságosán sűrített események világát mutatja be. Alakjai hétköznapi emberek, a leírt események, körülmények emberiek és ismerősek. Stilárisan ugyanolyan szövegekről van szó, mint A tojásárus hosszú napjában; a különbség csak annyi, hogy ebben a könyvében a különálló elemek, novellák összefüggnek, és egészet, regényt alkotnak. Olvasásakor mindnyájan kicsit Szvitelszkik, Mokrinkák, Odarkák, Allák vagyunk. Berniczky Éva fondorlatos módon szövi prózába a balladaszerű eseményeket, ám az írói felügyelet szigora csak a szövegek egymásra épülésére vonatkozik, az értelmezés teljes mértékben az olvasó felségterülete. Az értelmező gondolja végig az eseményeket, ő tölti fel a történet hiátusait. A Méhe nélkül a bába értelmezési tartománya igen széles körű; így megjelenése óta már több különböző olvasási szemlélettel is találkozhattunk: olvasták már ezt az alkotást női sorsok kivetítéseként („Nagyon női regény"3 4); olvasták a fordítás és a fordító kapcsolatának, a fordítás problematikájának bemutatásaként („Fordítás: mű és művelet"*) és peremvidéki emberek keserű sorsképeként. A regényt külön elemekre, novellákra bonthatjuk. Erre az analizáló olvasási módra maga Bemiczky Éva jogosít fel minket, olvasókat, hiszen 2004-2005-ben a regényben fellelhető vagy a regényre utaló szövegek nagy része folyamatosan megjelent irodalmi folyóiratok hasábjain vagy on-line oldalain. S bár az írónő ezek a novellák keletkezési idejét nem árulja el, mégis, ha összerakjuk e töredékeket, felfedezhetjük a mű egésszé válásának folyamatát. A novellák megismerése után az olvasóban rengeteg kérdés merül fel, köztük legérdekesebb talán az, hogy a regény ötlete született-e meg előbb, avagy novellákból nőtte-e ki magát a „regény"? A novellák között volt olyan, amely csak utalt a regény különleges, összetéveszthetetlen világára; melyben névtelenül sejlik fel Szvitelszki alakja. Az első, az irányadó novella talán A hiánycikkgyűjtő utolsó reggelije lehetett; ebből a történetből úgy ismerhetjük meg a jövőbeli regény hősét, mint egy szenvedélyes mindengyűjtőt, halmozót, akinek késztetésében nincs rendszer, s akinek „rejtett" halála a saját mániájának következménye. A regény Szvitelszkieként megismert figura is szenvedélyes gyűjtő, ám az ő kényszerének tárgya nemesebb. Nemesebb, hiszen a történelemtanár alakjában a kisajátítás lealacsonyító késztetése párosul a „könyvnek", mint eszmei tartalomnak tiszteletével. A novella és a regény azonos irányba mutat, a végleges Szvitelszki sokkal kidolgozottabb, sokkal rokonszenvesebb, a novella szövegelemeit azonban az írónő ügyesen helyezte át könyvének világába. A többi novella nemcsak sejtette a Méhe nélkül a bába alakjait, hanem egymás után fel is tárta ezeket az olvasó számára, a megjelentetett szövegek néhány stiláris változtatással beépültek a regény szövegtestébe. Amikor a regénybe átvett novellákról beszélünk, akkor a következő kisprózákat említhetjük: Titkos imágó (2004), Vissza a feladónak (2004), Mokrinka csókja (2004), Törpezsiráf (2005), A pók lebontja hálóját (2005), Madártej (2005), Csornoholován szőkébb a gyerek (2005), Balamuták repülése (2005), és a már említett A hiánycikkgyűjtő utolsó reggelije (2004). Álla naplója az Éjszakai állatkert című antológiában jelent meg.5 Bemiczky Éva folyamatosan visszautal szövegeire, beépíti ezeket az ismert részeket az ismeretlen egészbe, az egészbe, mely újra felbontható, mely újra analizálható és újra értelmezhető. Túl kell lépnünk a különálló részeken, és az egészet kell befogadnunk, az egészet a maga szépségeivel és gyötrelmeivel, a szövegeket a szövegben, az alszöveget az alap-, törzsszövegben. Valószínű, hogy csak az ilyen értelmezésben látjuk meg Álla szövegeinek hatását a regény üres tekintetű főhőseire; csak ekkor sejthetjük meg, mi is az, amire a megkerülhetetlen sorsú emberek vágynak. A regény első olvasásakor a legtöbben Mokrinkák vagyunk; szétdaraboljuk a szöveget, és csak a különálló részeket látjuk, amikor eljutunk a sokadik olvasatig és túllendülünk a történetek, részletek taglalásán, akkor érzékeljük az alkotás belső világának avas szagát, akkor tudjuk felfogni a hiány néma sikolyát; akkor tudjuk belátni a folytonosság kimerítő igazságát. A regényben elejétől végig kering a „megismétlődik" gondolata: megismétlődik a bűn, megismétlődik a csalás és megcsalás, megismétlődik hazugság és a csalódás. És minden azt sugallja, hogy ha a Bemiczky által egy regény erejéig leállított sorskerék Szövegek világa egy regény világában 3 Jászberényi Sándor: Nagyon női regény. Könyvesblog. 2007. jún. 13. http://manzard.blog. hu/2007/06/17/nagyon_noi_regeny_kritika. 4 Szentpályi Miklós: Fordítás: mű és művelet. Élet és Irodalom. 2007. jún. 1. 5 Éjszakai állatkert: antológia a női szexualitásról. Szerk.: Forgács Zsuzsa Bruria, Gordon Agáta, Bódis Kriszta. Bp., Jonathan Miller: Artizánok. 2005. 110
