Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Ötödfél évszázad szellemi öröksége egy városközpontban

ez lett, és ez maradt a kiindulópont. Itt évszázadokon át íratlan törvény maradt, hogy a város életét ténylegesen irányító esküdtek fele katolikus, fele protestáns volt még akkor is, amikor a katolikusok aránya a városban meghaladta a kétharmadot. Az egyik évben a katolikusok neveztek meg három református esküdtet, a másikban a reformátusok három katolikust, akik közül Szent György-napkor megválasztották a főbírót. Helyettese pedig a másik felekezethez tartozott.2

E jogilag megalapozott vallási türelem érthetően nem eredményezhette azt, hogy a több ezer lakos között teljességgel ismeretlen maradjon a vallási türelmetlenség, hogy nyoma se legyen a másik vallással szembeni ellenérzésnek, olykor a bántó gúnyolódásnak. A következő évszázadok során érthetően mindkét felekezeten belül akadtak olyan felelőtlen személyek, akik ezek ellen a közös normák ellen vétettek. 1713-ban Kovács István a református templomba feltett süveggel ment be. Ezért a botrányos viselkedéséért bebörtönözték. Mivel pedig ott még ráadásul a bírákat is szidalmazta, három alkalommal 40-40 pálcára ítélték. 1724-ben az egyik csizmadia azt állította, hogy társát, ha kálvinista volna, nem büntetnék meg. Ezért 20 pálcát kapott és meg kellett ígérnie, hogy „az Religiok között való edgyességnek háborgatója nem leszen. "3 4 Tagadhatatlan, hogy még 1816-ban is elhangzik a panasz, miszerint „A helybeli céhek református tagjai állandóan nyugtalanságot szítanak ecclesiájok és a tanács rendelései ellen "f Néhány évvel később pedig az, hogy „református társaik megbontani igyekeznek azt a szokást, hogy ha a fő céhmester nem katolikus, akkor a kis és az atyamesternek katolikusnak kell lennie. "5

Ezen bántó megnyilatkozások ellenére az igazán figyelemre méltó mégis az, hogy a két egyházközség és a városi hatóság kivétel nélkül minden esetben megtalálta a közös nyelvet a felmerülő konfliktusok megoldására, és mindig az eredeti megállapodás szellemében jártak el, biztosították a városon belül a vallási békét. És talán még fontosabb: a vétkesek mellett az egyházak sosem álltak ki! Rendkívül sokatmondó, hogy e korrekt és valóban türelmes viszony még akkor sem borult fel, amikor egyik vagy másik felekezet közvetlen támogatást, biztatást kapott a város valamelyik földesurától annak aláásására. 1679-ben Wesselényi Pál kuruc generális — aki a város egyik földesura volt — nyújtott anyagi és politikai segítséget a kálvinistáknak templomuk felépítéséhez. Bár katonai jelenlétében fogalmazták újra a két felekezet közötti egyezséget, a kálvinisták érdemben mégsem tértek el a korábbi gyakorlattól. Az újra fogalmazott egyezségben leszögezték: „Ha valaha valamellyik fél megbántatnék, háborgattatnék, a másik fél tartozzék mellette assistálni és oltalmazni. "6 Amikor pedig a következő évben Koháry István retorziót helyezett kilátásba, ha a kálvinisták felépítik templomukat, ennek szellemében jártak el: a ferencesek házfőnöke és a katolikus hívek közösen léptek fel az engedély megszerzése érdekében a város legnagyobb földesuránál.7 Évtizedekkel később, egy újabb feszültségkeltés során

2 Kisfaludy Katalin: Kecskemét önkormányzata: közigazgatás és bíráskodás. 11-20.1992. Kecskemét.

3 Iványosi-Szabó Tibor: A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei (1712-1811) II. 66. 1998. Kecskemét.

4 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára (később: BKMÖL) IV. Kecskemét város levéltára (később: IV.) 1504. Kecskemét Város Tanácsának iratai (később: 1504.) b/ tanácsi jegyzőkönyvek (később: b/) 1816.144.

5 BKMÖL IV. 1504. b/1820. 202.

6 A korra jellemző kitétel: „Az melyik rész pedig...ezen Contractusunkat violálná [megsértené]... közülük való két ember életének elfogyásával, és azon kívül két ezer Aranynak vinculumával büntettethessenek meg, ha pedig ez aránt Törökhöz s akár kihez is confugiálnának, duplumon, úgy mint négy ember halálán, és négy ezer Arany fizetéssen Convincáltassanak..." HORNYIK János II. 1861. 257-258.

7 Homyik János II. 1861. 135-137.

103