Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Ötödfél évszázad szellemi öröksége egy városközpontban
Iványosi-Szabó Tibor Ötödfél évszázad szellemi öröksége egy városközpontban A kecskemétiek jogos büszkeséggel azonosulnak főterükkel. Kétségtelen, hogy vannak ennél díszesebbek, és talán még egy-két tágasabb is akad. Van Európában több olyan város, amelynek központját patinásabb épületek határolják. Ismerünk sok olyat, amelyek történelmet formáló események színterévé váltak. Olyan városközpontot viszont aligha találunk, amelyet — mondhatjuk évszázadok óta — négy keresztény felekezet temploma és egy zsinagóga ékesít. Az itt szerzett látványokat — sokak számára élményeket — egyre több turista és vendég viszi magával. Azt viszont még a helybeliek közül is kevesen tudják, hogy ezek az épületek miért kerülhettek egymás közelébe, és valójában miről tesznek ma is bizonyságot. Mivel minden város generációk közös alkotása, szobraikban, épületeikben és tereikben évszázadokat átfogó szellemiségük testesül meg. így Kecskemét központi része az egykori mezőváros félezer esztendős szellemiségének tárgyi bizonyítéka. A kisebb népek ritkán idéznek elő történelemformáló eseményeket. Olyan tetteket azonban gyakran hajtanak végre, amelyek nagyobb népek számára is példamutatók lehetnek. A magyar történelemből többet is említhetnénk. Az egyik ilyen a tordai ország- gyűlés, amelynek emlékezetes döntését ritkán emelik ki, pedig 1568-ban, már a vallásháborúk korai időszakában, országunk keleti részében törvényekkel vallásbékét teremtettek a különböző felekezetek között. Ez Európában — és az egész bolygónkon — első és hosz- szú időre egyedülálló döntés volt. Mondhatjuk valóban kiemelkedő történelmi esemény, amire sajnos a kontinens nyugati részén fel sem figyeltek. Franciaországban négy évvel később került sor a borzalmakkal teli „Szent Bertalan éjre", és az angol királyságon belül is kegyetlen leszámolások követték egymást a politikai ellenfelekként fellépő felekezetek között a következő évtizedekben. Az iszonyatokkal teli vallásháborúk pedig még száz évig pusztítottak tömegével termelőeszközöket, embereket és lelkeket. Ezek ismeretében különösen figyelemre méltó, hogy a török hódoltság közepén levő mezővárosban, Kecskeméten már a tordai országgyűlésnél négy évvel korábban, 1564 tavaszán Végh Mihály főbíró házánál a lutheránusok a „pápista Körösztyénökkel" egyezséget kötöttek az „öreg kő templom felől", annak közös használatáról.1 Ez az egyezség még akkor is szenzációszámba menne, ha már a következő évben megszegik az egyezkedő felek. Azonban e megbékélésnek az igazi értékét nemcsak az adja, hogy négy évszázadon át mindkét fél betartotta, és ez határozta meg a városban a felekezetek közötti kapcsolatokat, hanem főként az, hogy a civil, a polgári életben, a város igazgatásában is 1 Homyik János: Kecskemét város története II. 225.1861. Kecskemét. 102
