Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Fehér Zoltán: „De szép kocsi, de szép ló előtte” (A bátyai paraszti lótartás hagyományai)
kertészkedéssel, részben az állattenyésztéssel magyarázható. Kapitány János ugyanis így beszélt a régi lótartásról: Az öregapámnak vót tizenkét lova. Az kiment tavasszal a legelőre, ősszel gyütt csak haza. Kiment a ló, és hazagyütt a csikóval. A bátyai gulyák híresek vótak, és ezek a ménesek is, mer ez nem szikes talaj, jó minőségű fű termett rajta. Attul hízott a jószág. Rideg gulyák vótak és ezek a ménesek is. A félrideg tartásról így beszélt: Szent György napkor kihajtottak, András napkor behajtottak. Télen engedték csak haza a csikókat. Nyáron a legelőn éjszakára karámba vótak. A karámokat durungokbul állították. Szinte ugyanezt írja Bajnai József 1862-ben megjelent Sárközi árvízkönyvében: A tenyészkanczák a ridegmarha (növendékek vagy meddők) kora tavasztól késő őszig gulyánkint pásztorra bízva, Isten szabad ege alatt éltek és szaporodtak, s az irigylendő gazda csak a tél kezdetén kezdett örülni számos és szép lábasjószágának, elszörnyülködve a nem vélt számon, s rögtön összeütött valamiből téli szállásul szolgáló marhaólakat. Bátyán nyilván nem kellett hirtelenében összeütni a jószág számára téli szállást, mert régen megvolt már az a paticsfalú, nádfödeles épület, ahol a lábasjószág kihúzta a telet. Szűcs Péter Pálné emlékezett arra, hogy az 1800-as évek végén a szomszédok téli időben: Hajnalban azzal ébresztették egymást a faluban: gyerünk, sógor, szállásra a jószághoz! Sáfrán József szerint: Télön kigyütt egy öreg, az etette a két-három darab jószágot. Sáfrán Józsefné meg úgy tudta, hogy: Egy hétig is kinn vótak az öregök. Esetleg a szomszéd jószágát is gondozták. Sáfrán József így mesélt: Télön kigyütt egy öreg, az ötette a két-három darab jószágot. Ott vót kóró. Egy sajátos életforma kezdett kialakulni: Négy-öt istállóhoz fölváltva möntek ki ketten-hárman, ott is maradtak pár napra őrizni és ötetni a lovakat. Voltak olyanok is, akik egész télen kinn laktak, csak karácsonykor gyüttek be a faluba. Árvíz idején csunnyal (fatörzsből kivájt bodonhajóval) vitték a takarmányt, s a gondozók is így jártak ki. A tehetősebb gazdáknak, mint például Matota Pétereknek, két szállásuk volt: egy a szarvasmarháknak, egy pedig a lovaknak. Ez utóbbiakat ugyanis nem volt tanácsos együtt tartani a marhákkal, mert azok hamar betetve- sedtek, s tőlük a lovak is elkaphatták. A szegényebbek meg úgy oldották meg a teleltetést, hogy egy istállóba két család is beszállásolta a lovait. Egy istállóba két család lova is vót telelőbe. Hasonlóan közös istállóról tudósít egy 1841-ben kelt szerződés. ...a fölső szálláson levő tulajdon szállás tanya épületem mellett levő darab puszta Telkemet Matota József Tek. Vigyázó Uraság Jobbágyának húsz, azaz 20 váltó frtokon örök áron olly feltétel alatt eladtam légyen, hogy az szállási szomszédok jelsül Matota József, alulírt Matota Balázs, Szűcs János, Szűcs Mártony, Guti Mártony, Illés Mihály és Illés Lukáts által közös szállási épületet tsináltathassék, mely házat mivel Matota József már tulajdon költségén 80 váltó forintokon felépítette ezen, s a Telek árában összesen tehát 100 váltó frtokban általveszi a nevezett gazdaság az egész épületet Telkestől együtt, s a lOOfrtok aránylag mindenki által néki kifizetődvén ezen épület Telkestől 10 gazda tulajdonává válik. Téli időben hosszú szőrt eresztettek az állatok, megették maguk alól a ganét is. Ezekben az épületekben gyakran kinn aludtak a gazdák is, máskor meg reggelenként gyalogoltak ki, hogy ellássák az állatokat. Mivel gyakran nem volt elegendő takarmányuk télire, fűzfaágakkal etették a jószágokat. így nem csoda, ha sok elhullott közülük. Tavasszal, mikor ment ki az ember a szállásra: Szomszéd, gyüjjön segíteni, fölemeljük a lovat. Nem bírt fólállni. Nem vót (neki) mit enni. Az istálló Bátyán általában az alföldi típusú hosszú parasztházakkal egybeépítve, azzal egy fedél alatt, az épület végében volt, amelyet a fészer követett. Ez utóbbiban tartották a kocsit és a szerszámokat. A szállásokon azonban még akadt néhány olyan épület elrendezés is, amelyben a lakóépület külön állott az istállótól. Az istálló bejáratával szemközti fal mellett húzódott a deszkából eszkábált jászol. Nagyobb gazdáknál kétoldalt állott a jászol. Külön a lovaké, külön a teheneké. Újabban sok helyen már beton jászlakat használtak. Peremébe voltak a jászolkarikák, amelyekhez az állatokat kötötték. Ha tehenet is tartottak a lovak mellett, a két állatfajt strajfa választotta el. Volt, aki a strajfa egyik végét a jászol szélire helyezte, a másik végét meg a földre a lovak lábához. De általában fel volt függesztve láncra a strajfa, s a gerendáról lógott. Nagyobb gazdáknál az istálló sarkában 90
