Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Szuromi Pál: Üdvözlégy sötétség (Az árnyak nyomdokain)

lehet az - ámuldoztam magamban -, hogy a kéményeken strázsáló gólyák képe a szuty- kos úttesteken is pontosan kiadja magát. És a példákat sorolhatnám. De mindezt csak azért említem, minthogy réges-régi kapcsolatban állok az árnyak, a sötétség világával.

Ennek dacára ma sem értem igazán: miért is vagyunk oly elfogultak, igazságtalanok e különös, természetes valóságszférákkal szemben. Tudjuk: az éltető, világoló fényekhez mindenfelé rajongó, tisztelgő kultuszok kapcsolódnak. Az árnyékos jelenségeknek ellenben jobbára csak a legkézenfekvőbb respekciót adjuk meg (1. pl. múzeumok éjszakája programok). Elvégre a forró, parázsló napsütésben - mondjuk, a strandok közegében - mégiscsak kellemes leheverednünk a lombos, hűsítő fák alá. így az Egyenlítő környéki, szaharai népeknél alighanem komolyabb tekintélye lehet az árnyékok szellemének. Persze a vízzel, az esőzésekkel együtt. De ne menjünk ilyen messzire. Inkább fontoljuk meg: nálunk rendszerint a tavaszi, nyári évszakok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek. Méghozzá praktikus, kényelmi okok miatt (üdülés, utazgatás, pihenés). A verőfényes őszi lombhullással meg úgy vagyunk, hogy leginkább csak a zörgő, elporladó leveleket vesszük észre. Holott akad-e megkapóbb, fenségesebb látványkor az őszi fák melengető színmuzsikájánál? Vagy elvontabban nézve: a szomorúsággal érintkező szépség intenzív varázsánál? Nemigen. Úgyhogy a neveltetés, a szokásrend szükségszerűen elfátyolozza tekinteteinket.

Ezért hisszük mindegyre, hogy a csendesebb, komorabb árnyak pusztán csak a fények rabszolgái. S csupán harmad- vagy sokadrangú hegedűsök, amelyeknek alig van önálló, szuverén léte. Nos, a korábbi historikus és művészi példázatok bizonyára erre a felfogásra is rácáfoltak némiképp. Másrészt Sztálin lánya, Szvetlána olyasmit mondott apja halála után: ő ugyan meghalt, de az árnyéka itt maradt velünk. És ez irányítja jelenlegi életünket. S hány ilyen kísértetszellemet lehetne itt előhozni. Ugyanakkor a földi, kozmikus létezés eredendő térzónáit is irdatlan sötétség vette körül. Csupán az úgynevezett Big Banggel született meg a világűr öntudata, az égitestek fantasztikus kivilágosodása. Ahogy a látás, a képzőművészet kisarjadását is részben a természet mozijának, a térmoduláló árnyék- képeknek köszönhetjük. Különös egyébként: az állatfajok felét amolyan éjszakai lénynek tekinthetjük. Más szóval: sötétségpártinak.

Igaz, félig-meddig mi is ilyenek vagyunk. A nyugodalmas éjszakai pihenések, álmodozások nélkül nemigen bírnánk meglenni. Mindenesetre okosak voltak a szürrealisták, amikor Freud nyomdokain az álmok rejtélyes szféráit is beemelték a művészet tartományaiba. Rájöttek arra: e tudatalatti, ösztönös megnyilvánulásokban az emberi halandók nem tudnak színlelni, hazudozni. Őszinték. Sőt meglehetősen színes, természetes és karakteres személyiségek. Ez azért meglepő, mivel ugyanezek az alakok a józan hétköznapokban is hasonló illúziókkal áltatják magukat. így észre sem veszik, hogy feltételezett szuverenitásuk sorra-rendre feloldódik az alkalmazkodások, képmutatások és gyáva hazudozások analóg rendszerében. Ne higgyünk hát túlontúl sokat éber, nappali tündöklésű mimagunkról, összetéveszthetetlen egyéniségünkről. Már Hérakleitosz is lejegyezte: „Az ébren levőknek egy és közös a világuk, az alvóknak mindegyike pedig külön világba lép" (Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény L, Tankönyvkiadó, Bp. 1958., 27. o.).

Őszinteségek, képmutatások? A szerencsés színművészek azért kiélhetik magukat önnön szakmájukban. Nem így a prózai halandók. A színházi közeget mégis szimptomatikusnak tartom az árnyékhatások jellemzésénél. Vegyük észre például: ezek a jelenségek gyakran teátrális, díszletszerű arculatot kölcsönöznek a valós dolgoknak. Jóllehet az önámyékok csak a földi létezés súlyosabb, materiálisabb természetét hangsúlyozzák, ám a vetett árnyak szinte átbillennek az ellentétes oldalra. Bennük egyféle mozgékony, időverte és mágikus szellemiség munkálkodik. Az apró embereket néha nyurga, hórihor- gas lényeknek mutatják, másfelől az igazi csillaghullást is vizionálni tudják. Emlékszem: a

95