Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Szuromi Pál: Üdvözlégy sötétség (Az árnyak nyomdokain)
(1. pl. Három muzsikus, Rohanás, Ember báránnyal; Guernica, Torreádor képek, Vak Minotaurusz az éjszakában, Csendélet ökörkoponyával). Itt jegyzem meg: a spanyol festészet nagymesterei különben is kitűnnek tematikai, érzéki szélsőségeikkel, főként az emberi szerencsétlenségek és borzalmak iránti érdeklődésükkel (1. Velázquez, Goya, Dali munkásságát). De maradjunk még a kubisták táborában. Mert analitikus, elvont és lényegkereső szemléletükkel időnként olyan összefüggéseket tudnak felmutatni, amelyekre alig-alig gondol az egyszerű halandó. A visszafogott, lírikus Feininger történetesen előszeretettel fordult a tengeri tájak és épületformák romantikusabb látszatai felé. így az Utca éjjel című olajképével a sötét napszakok megejtő természetét is elénk varázsolta. Látszólag életszerű látvánnyal találkozunk, ahol a szögletes házakon sárgán ragyogó ablakok villognak. Csakhogy a festő úgy alakítja e zárt, szerkezetes formaelemeket, mintha igazában nyitott, egymásba hatoló és a végtelen ég felé tendáló létenergiákkal lenne dolgunk. Ezzel aztán némiképp a modern fizika dinamikus valóságképe tárul fel előttünk. Érdekes, hogy Egry József kozmikus hatású, fénypompás balatoni látomásain hasonló szellemű kristályos, mértanias térstruktúrákkal szembesülünk. Akárha a nappali és éjszakai világ energikus, atmoszférikus mozgásformái igenis párhuzamban állnának egymással. Talán nem túlzók, ha az árnyékhatások legeredetibb képviselőjének a szürrealista Chiricót tekintem. O a misztikus, metafizikus irányzat megteremtője, s jó néhány érdemes kollégájára termékeny hatást gyakorolt. Társait megfogták az őszies fényű, melankolikus és klasszikus vonzalmú olasz városrészletek, amelyeket talányos, filozofikus drámaisággal bírt megtölteni. Képein szorongató, kietlen csend honol az épületek között, élő alakokkal alig találkozunk. Inkább egyre-másra antik típusú köztéri szobrokat észlelhetünk a napsütötte tereken. De ilyenképp sem ők vagy az épületek az érdemi főszereplők. Hanem a belőlük életre kelő s alkalmanként önálló szerepet alakító komor vetett árnyékok. Itt valamelyest Platón bűnterhes, kóválygó kísértetlényei, az ámylelkek villannak eszünkbe, akik rendszerint a temetők birodalmában kószálnak. Annyi azonban bizonyos: Chirico fájdalmas melankóliáját e tárgyias, látomásos víziók tolmácsolták leginkább. Beszélhetnék még a valóságos és virtuális ámyékképzések további pályafutásáról. Annál is inkább, mivel a szürrealista vagy pop-art törekvésekben éppúgy szóhoz jutnak, akár a konceptuális, minimalista és installációs tendenciákban. A műfaji, stiláris határok fokozatos elmosódása és összeolvadása viszont egyre bonyolultabbá, már-már átláthatatlanná teszi a helyzetet. így ezúttal csak egy alapvető, mégis korszerű karakterű képalkotói metódusra hivatkoznék. Nevezetesen: a fotogramra, az absztrakt fényképre, amely Moholy-Nagy Lászlóval vált széleskörűen ismertté. Amint az ősi napórák érzékenyen jelezték bolygóink mozgásrendjét, az idő előrehaladását, úgy ez jelenleg a különféle tárgyi elemek alaki, szerkezeti és spontán vonásaira irányul. Hisz egy fényérzékeny lapra helyezett farönk nem csupán fizikális nyomokat hagy maga után, hanem egy meglepően gazdag, differenciált ámyékképet is. Innen pedig logikusan kiolvashatjuk: az árnyékvetések formai természete nem korlátozódik csupán a dolgok síkszerű, szintetikus és sziluettszerű tükrözésére. Ennél árnyaltabb, plasztikusabb és gazdagabb látlelet is kihozható belőlük. * Fiatal fejjel többször megfestettem egy mozgalmas helyzetű üvegcsaládot. Majd másféle csendéletek, szigorúbb házformációk és változatos emberalakok következtek. Akkoriban ugyanis még a festői pályára aspiráltam. Imádtam Morandi puritán, üvegekkel operáló képeit, bár a magam portáján inkább az árnyékokban látható zsigeri anyagstruktúrák fogtak meg. Aztán Kohán, Barcsay és Bene Géza példái nyomán csakugyan érzékenyebb lettem a legkülönfélébb árnyékzónákban lakozó formai, tartalmi alternatívákra. Miként 94
