Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Szuromi Pál: Üdvözlégy sötétség (Az árnyak nyomdokain)
együtt egy átfogó érvényű káoszról és anarchiáról, amelyben a nacionalista elfogultság, a politikai irracionalizmus éppúgy szerepet játszik, akár a vallási, etikai gyűlölködés és intolerancia. Persze Eco felfogását a mozgás, a dinamika és a haladás szelleme járja át. Csak a középkori mesterek valamennyi újító leleményüket az igazodás, az ismétlés látszatába bújtatták. Mi meg akkor is termékeny újítónak tételezzük magunkat, amikor csak szimpla ismétlésekre vagyunk képesek. S valóban: amit számukra a példázatos isteni és biblikus eszmekor jelentett, az most a mindenható pénz- és vagyonimádatban köszön vissza. Más szóval: a kontrasztos, koncentrált - monolitikus elkötelezettségben. *** Méregetem, csomózgatom az ámyékképzések historikus fonatait, csak még nem látom az alagút végét. így ismét kint találom magam éjszakai figyelőállásomban. Jelenleg azonban különös, kiterebélyesedett látványszférával szembesülök. Fénylik az útburkolat, csillognak a járdák: egy tisztességes esőzés után vagyunk. Most a villogó kirakatok, a tündöklő lámpák és az izgága autók nem elégszenek meg önmaguk józan, egyedi valóságképével. Inkább kitágítják, meghatványozzák magukat a tükröződések jóvoltából. Olyan ez, mintha a földi térségeken át valahogy rálátnánk egy mélyebben fekvő, misztikus valóságra. Hisz a tükröződésekből kirajzolódó forma- és fénytünemények mindenképp oldottabbak, nyújtottabbak és sziporkázóbbak, mint az eredeti látványelemek. Néhol egyenesen önálló életre kelnek. Akárha a természet örömét lelné a legkülönfélébb transzformációkban. Hát még a szemes, leleményes képzőművészek! Ok az idők sodrában lépten-nyomon szintetikusabb formai, optikai támpontokat nyertek az atmoszférikus, borongós, ködös vagy hófödte táji benyomásoktól (1. pl. Leonardo, Corot, Monet; Mednyánszky, Egry festészetét). Az elmés Leonardo történetesen a sfumato, a levegőperspektíva felfedezésével mintegy betetőzte a reneszánsz festészetet. S a korszakos rangú, racionális centrális perspektíva mellé egy érzékibb természetű, nyitottabb valóságlátást is odahelyezett. Aki tudniillik a fénnyel telített levegőzónák tér- és tónusmoduláló szerepét is bekalkulálja képeibe, az egyszer s mindenkorra véget vet a dolgok mechanikusan elkülönülő, belterjes felfogásának. És egyféle átfogó, energikus világlátást indukál. Ha megfontoljuk: az angol és francia impresszionisták ezen a nyomvonalon érnek el a természetelvű festészet végső stádiumába. Ahol az anyag- és térszerű jelenségek már menthetetlenül feloldódnak a mindent átható fény, levegő és színjelenségek lírai könnyedségű mámorában (pl. Monet: Londoni parlament, Impresszió, a felkelő nap). Miért tanulságos e művészi végeredmény? A formai, kifejezési tendenciák paradox természete miatt. Elvégre a francia impresszionisták a józan, analitikus, pozitivista valóságszemlélettel jutnak el a légies finomságú, szellemi képzetű víziókig. Akárha az idealista felfogású középkori mesterek újkori rokonai lennének. Holott az ő észjárásuk a kortársi eszmékkel szinkronizál. Mi sem nyilvánvalóbb számukra, mint a folytonosan változó látványvilág, amit csak gyorsan, dinamikusan lehet pontosan megragadni. Majd a színreflexek intim, belső burjánzását is figyelembe veszik, s a távlatosabb térségekre is kiterjesztik. Sőt a színdúsabb, differenciáltabb árnyképek kimunkálása is hozzájuk kapcsolódik. Joggal mondhatjuk így, hogy a valóság ínyenc, fergeteges szépségeire főként ők nyitották rá szemeinket. Bár az is törvényszerű: a modem művészet atyamestere, Paul Cézanne épp ezt az atmoszférikus, spontán és pillanatnyi varázsú piktúrát akarja meghaladni. Méghozzá egy állandóbb, szerkezetesebb és létszerűbb vibrálású festői metódussal. Pillanatnyiság és létszerű állandóság? Fizikális anyagszerűség és testetlen szellemiség? A kultúra láncolatában talányosán változnak a kifejezési dimenziók. Wemer Hofmann mindenesetre a formalazító-formaszigorító törekvések mozgékonyságával értelmezi a stiláris hullámzásokat. Míg a középkorhoz képest a reneszánsz művészet a formalazítás 87
