Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Szuromi Pál: Üdvözlégy sötétség (Az árnyak nyomdokain)

szemlélődés is lépten-nyomon összefonódik korábbi élményeinkkel, személyes vonzalmainkkal. Az előbbi mesterek öröksége nélkül például alighanem szürkébbnek, színtelenebbnek találnánk az álmos éjidőket. S aligha bírnánk eleven, érzéki, belső fényragyogással felruházni a környezeti és emberi jelenségeket. Ergo: e látószöggel valamelyest kompletté válik labilis valóságfelfogásunk. Mert a külvilági fény, árnyék tartományok mellé szubjektív dualitásainkat is odailleszthetjük. Nem is épp alávetett pozícióba. Bár korszakunkban nemigen trendi a lelkizés. Minket egyre jobban csak a külsődleges, praktikus, financiális dolgok érdekelnek. Csakhogy az autentikus, modem gondolkodás valahol ott kezdődik, ahol az élet relativisztikus és reflektív természete is benyomul elmélkedéseinkbe (1. kopernikuszi fordulat, a jellemtragédiák és humoros művek színre lépése - egyáltalán a manierizmus előremutató korszerűsége). Már Montaigne is azt tartotta: „Aki meghalni tanítaná az embereket, az élni tanítaná őket."

Hanem hogyan, miként folytatódik a modern, individuális eszmélkedés? Tudjuk: a polgári értékszemléletben ugyanúgy respektje lesz a szellemi karakterű munkáknak, akár a kiugró, szuverén egyéniségeknek. A XVIII. századtól már a jelentősebb tudósok, művészek szobrai is helyet nyernek a köztereken. Mégis úgy tűnik: a polgári, kapitalista viszonyok kiépülése csak korlátozottan ösztönzi a nyitottabb, progresszívebb eszmék térnyerését. Ezt a francia impresszionisták pályafutása is beszédesen jelzi. Manet-tól, Monet-tól és társaiktól mi sem állt távolabb, mint a társadalomkritikai magatartás (1. realisták radikálisabb felfogását). Ők igenis vonzónak, szépnek találták a polgári életet, amit atmoszférikusán könnyed, lendületes és színgazdag módszerekkel tolmácsoltak. Szinte a mindenható figyelem, egyben a fény megszállottjai voltak. Vagyis hát a polgári világszemlélet legavatottabb közvetítői. Ennek ellenére tömérdek értetlenséggel, nincstelenséggel és nyomorral kellett megbirkózniuk. Ilyenképp a polgári generációk történelmi ízlésmérlege csak-csak ingatag.

Sem az „éjjeli baglyos" mélységekkel, sem a napsütésben tobzódó látványörömökkel nemigen tudnak mit kezdeni.

Innen adódik, hogy az elementáris érzékiségű Nietzsche markánsan megkérdőjelezi e társadalmi osztály erkölcsi, szellemi potenciáit. S már első jelentős tanulmányában világlátási, esztétikai enerváltságukat ostorozza (1. A tragédia eredete). Miként lehet az - töpreng vitálisán - , hogy az antik kultúra tárházából pusztán csak a szépségre, harmóniára vonatkozó tételeket favorizáljuk? Noha a görögök a derűsebb apollói eszmék mellett a szenvedélyesebb, tragikusabb és démonikusabb dionüszoszi sugallatokat is igencsak komolyan vették. Számukra az emberi teljesség megragadása valódi kihívás volt. Amit a modem utódok szemléletében már csak töredékesen lehet tetten érni. Náluk inkább a praktikus, méltóságos, hedonisztikus megfontolások kerülnek előtérbe. Az impresszionizmus elutasítását többek közt az motiválta, hogy a könnyed, nagyvonalú festékkezeléssel némileg kétségessé vált a motívumok egyértelmű felismerése. Ezzel szerintük sejtelmes, „lila ködös" víziók keletkeztek.

Igen, a racionalizmusra épülő polgári, pozitivista szellemiség mindmáig becsben tartja a konkrétumok erejét, hitelességét. S velük párhuzamosan a mennyiségi szemléletet is. Ha netán az életminőség az aktuális téma, akkor elsősorban a fizetési mutatókat mérlegelik. Akárha a pénztárcák léptékével mindent meg lehetne magyarázni. Csakhogy e kérdéskörbe a létbiztonsági, környezetszennyezési és művelődési viszonyok éppúgy beleszólnak, akár az egészségügyi közállapotok. Ki vonná például kétségbe, hogy a jelenlegi időkben az agresszív, brutális cselekedetek ijesztően szaporodnak? Miként a globális felmelegedés nyomvonalain is drámai, iszonyatos események történnek körülöttünk.

Tényleg: gondoljunk csak a levegőjárásokban megbúvó informatív mozzanatokra. Néha az orrunkkal, bőrünkkel csalhatatlanul megérezzük: hamarosan nyakunkon a

81