Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Bíró-Balogh Tamás: Ilia Mihály szakirodalmi bibliográfiájához
3 A bibliográfia többszörösen hálátlan műfaj: elkészítője rengeteg energiát fektet bele, melyért általában még szakmai elismerést sem kap. Egyrészt a jó bibliográfiát sokan használják, de - hasonlatosan a lexikonokhoz - kevesen hivatkoznak rá. És mivel ez tradicionálisan van így, a bibliográfiakészítő eleve úgy kezd feladatának, hogy lemond az azért járó megbecsülésről. Másrészt, mivel gyűjtőmunkáról van szó, sosem lehet biztos abban, hogy hiánytalanul sikerült minden írást számba vennie - és a hiányokat később, ha nem is számon kérik, de szóvá teszik. Valamennyire, a bibliográfia jellegéből adódóan, ez szintén „természetes". így van ez Ilia Mihály szakirodalmi jegyzéke esetében is. Két kisebb tételről másutt számoltam be,9 a primer írások sorát azonban még tovább lehet bővíteni. Sajátos, hogy a bibliográfiából kimaradt az egyetlen olyan (megjelent) kötet, amelynek szerzőjeként Ilia Mihály szerepel. Ez a Juhász Antallal közösen írt A tápai gyékénymunka című minikönyv: 450x600 milliméter csupán, 1984-ben látott napvilágot, s eredetileg kis tápai gyékénykosárkában lehetett megvenni. Ma már gyűjtők becses darabja. Kimaradt egy könyv előszava: a Lengyel András első, Törésvonalak című tanulmánykötetéhez (1990) írt Egy gondolkodó - Szöged városából című portrénál pontosabb jellemzést azóta sem írtak a szerzőről; hosszabbak részletesebbet igen. És meg lehet említeni itt egy „feljegyzést" is: a Ratkó József Törvénytelen halottaim című verséről írott véleményét Ilia Mihály nem publikációs céllal jegyezte le - nem is ő publikálta, csak az új évezredben jelent meg. (A primer írások bibliográfiai leírása a Függelék I. pontjában.) A szakirodalmi jegyzékből kimaradt még jó pár kötetlektorálás is. Kötetet lektorálni nagy szakmai fölkészültséget igénylő és nagy felelősséggel járó munka, s egyes esetekben akár névtelen társszerzővé is válhat a lektoráló. A lektorált kéziratok terjedelmétől függően mindamellett időigényes feladat is, amely éppen a primer írások megalkotásától „veszi el" az időt (Függelék II.). Ezek a kimaradt tételek - mint ahogy jó esetben egy részletben az egész - önmagukban is jól illusztrálják Ilia Mihály érdeklődésének fő köreit: legtöbbjük Szegedhez és Szeged irodalomtörténetéhez (Ady, Babits, József Attila, Juhász Gyula, Móra, Móricz, Szerb Antal, kapcsolódik, illetve szegedi kortársakhoz-barátokhoz: (Horváth Dezső, Lengyel András, Péter László, Tóth Béla stb.). Ugyanígy megjelenik a szülőföld, Tápé és a néprajz szeretete, valamint a kecskeméti Forrás laphoz és annak munkatársaihoz (Buda Ferenc, Éüzi László, Pintér Lajos, Szekér Endre) fűződő erős rokonszenv, s a határon túli magyar irodalom is reprezentálva van (Határ Győző, Málnási Ferenc) természetesen. A szakirodalmi jegyzék által felölelt időszakban írásainak műfaji elosztása is beszédes, és - a kiegészítésekkel - „legmutatósabban" ez tükrözi az írásos életmű arányait. Ilia Mihály ezek szerint kötetet (társszerzővel) egyet jegyez. Szaktudományos közleményt (irodalomtörténeti, ill. néprajzi témában, ideértve a szövegközléseket is) vaskos kötetre valót, 23-at írt, melyből a meg nem jelent doktori disszertáció és a kandidátusi értekezés önállóan is kötetnyi terjedelmű. Könyvkritikát, ismertetést (primer vagy szekunder kötetekről) 105-öt írt. Cikket, alkalmi írást (emlékezés, köszöntés, nekrológ, folyóiratszemle, vitacikk, bevezetés, előszó, portré, beszámoló, glossza, kiállítás-megnyitó, vallomás) 132-t. Könyvek közreműködőjeként (sajtó alá rendező, szerkesztő vagy lektor) 45 fűződik nevéhez; ebből egy tétel a JGYÖM 1-3., valójában tehát 47 kötetről van szó. 9 [Bíró-] Balogh Tamás: Ilia Mihály ötven dolgos éve. A nyomtatott életműről. Ex Symposion, 2007. 59. sz. 44-47. 65
