Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Bíró-Balogh Tamás: Ilia Mihály szakirodalmi bibliográfiájához
A többek véleménye szerint - és szerényen maga által is említett - „kevés" publikáció, mint a tények mutatják, nem is olyan kevés - és főleg relatív. 4 Ilia Mihály szakirodalmi életművét Fűzi László három tömbre osztja: „az első a szülőfalujához, Tápéhoz kapcsolódó tanulmányok, elemzések, emlékezések csoportja. [...] A másik nagy tömb egyetemi tudományos munkájához kapcsolódik: részt vett Juhász Gyula műveinek kritikai kiadásában, az - immáron - előző századelő irodalmával, irodalmi mozgalmaival foglalkozó tanulmányai a tanszéki Actákban jelentek meg. [...] Újabb nagy tömböt rajzolnak ki kritikái, több hullámban is".10 Fűzi nem látja el sorszámmal, de az előző csoportoktól elkülöníti azokat a „tájékoztató" írásokat, amelyekben Ilia Mihály „művek csoportjaira, folyóiratszámokra, irodalmi jelenségekre hívta fel a figyelmet". Ez tehát a negyedik tömb, és a bibliográfia utolsó tételei között kirajzolódni látszik egy újabb: a köszöntők és emlékezések, amelyek azonban mindig túlmutatnak az alkalmiságon, s a személyes emlékek mellett az ünnepelt személy alkotói-gondolkodói alkatát mutatják meg. Ilia Mihály újabb keletű írásaira (Függelék III.) is érvényes ez a tagolás. Szülőfalujáról, illetve saját emlékeiről szól a Tápé a világ közepe, a Sajtótörténet, a Milyen nyelven beszélnek a tápaiak? és a Találkozás egy emlékkel, illetve - az irodalomtörténeti tömbbel metszésben - a Radnóti és a „vak tápai lantos" című írásaiban. Ide sorolható még a Szeged, ahogyan nem láttuk című kötet előszava: ebben arról a városról szól, ahol él, illetve a távolító „személytelenségével" is vallomásos Hatvanéves a Tiszatáj, amelyben a hatvanas-hetvenes évekbeli, lap körüli tevékenységükről ír; igaz, egyes szám harmadik személy mögé rejtőzve (volt is olyan olvasója, aki nem jött rá a játékra). Irodalomtörténeti tanulmányai is régi, kedvelt témáiban születettek. Juhász Gyula Szögedi színház című kötetének utószava mellett „A piros szemű szörny vad töretéssel..." is az őt legtöbbet foglalkoztató költőről (is) szól. Juhásztól elválaszthatatlan A Holnap antológia: az Egy irodalmi kalamajka, avagy A Holnap megszűnése ikerdarabja az 1959-ben (!) publikált A Holnap születése című tanulmánynak. 2008-ban A Holnaphoz hasonlóan a Nyugat is „százéves lett", s a két orgánum közös évfordulójára született A Nyugat és A Holnap programja és az Irodalmi ünnep, illetve a Nyugatban megjelent hirdetésekből szemezgető Hirdessünk, mert van kinek című cikk. A Juhászhoz hasonlóan ugyancsak Szegedhez köthető Tömörkényről és Radnótiról is készült egy-egy írás (Bevezető egy Tömörkény-emléküléshez, ill. Radnóti és a „vak tápai lantos"), valamint idetartozik a költő barát Baka István irodalomtörténeti utóéletről szóló Szer és alkalom, és a szegedi egyetemen szerkesztett Magyar irodalmi jelenlét idegen kontextusban című kötet előszava, amelyben a számára egyik legfontosabb témáról, a hungarológiáról szól. Kritika, könyvismertetés ugyancsak kikerült tolla alól az utóbbi években. Ezekben vállaltan a Hiány-lexikon (Forrás, 2002. júl.-aug.) általa hiányolt Sarkantyúzó életérzés szócikkének mondatát teljesíti. 2002-ben Ilia Mihály így írt: „Ha csak a szakmámnál maradok és a figyelmet hiányolom, akkor elém tolul a jó művek sokasága, melyek visszhang nélkül panganak el. ” Ezért sem lepődhetünk meg azon, ha kritikusként nem az irodalmi fősodor műveit ajánlotta megismerésre olvasóinak, hanem Tömöry Péter erdélyi művelődéstörténeti könyvét („Háromszéki anekdotika"), vagy Dante Marianacci Tiszavirágzás című, magyar vonatkozású olasz könyvét (Fölvillanásunk egy kis olasz tükörben), esetleg Jiang Rong Farkastotem címmel 10 Fűzi László: Legendák helyett. Tiszatáj, 2004. szept. 49-51. és uő.: Maszkok, terek... Esszék, tanulmányok. Pozsony, 2005. 139-144. 66
