Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Bíró-Balogh Tamás: Ilia Mihály szakirodalmi bibliográfiájához
foglalkozás időigényes, alázatot kíván. Ha nagyon jó kéziratokkal foglalkozol, akkor elpirulsz, hogy a te írásod ehhez képest mit ér. Tehát van egy ilyen lelki szituációja is a szerkesztésnek. A tanítás is tulajdonképpen olyan valami, hogy ott az ember kiéli magát. Órán, szemináriumon tanulmányokat mondasz él, kötetekre menőket is egy év alatt. Kiéled a feszültséget, és nem írod le. [...] Ez a két dolog: az egyik a tanítás, ahol reprodukálsz, és a primér ötleteidet elszórod, akár egy szakdolgozati konzultáción, akár egy órán, a másik pedig a szerkesztés, a mások írásaival szembeni alázat. A magadét háttérbe kell szorítani. Nem jó szerkesztő az, aki a maga lapjában nagyon előtérbe tolja magát. És az sem jó szerkesztő, aki más lapokban sokat szerepel. Hiszen mint szerkesztő bizonyos értelemben kényszeríthet más lapokat, hogy közöljék; ez is egy pszichikai helyzet. Ez szerepet játszott abban, hogy keveset írtam, publikáltam. "7 A rendszeres publikáláshoz azonban később sem tért vissza, ezt jól mutatja a negyedik alkotói korszak (1975-2001) szerényebb számú termése: a huszonhat év alatt mindössze 60 tétel. Megjegyzendő, hogy a Tiszatájtöl való elköszönés után két évig Ilia Mihály egyáltalán nem publikált: az 1975-ös és 1976-os év - megjelent írás hiányában - nem szerepel a jegyzékben. Az írói kedv tovább csappan, viszont érdekes kivétel az 1983-as év, amikor hét írás is megjelent, s mindegyik Juhász Gyulával kapcsolatos: nagyrészük az 1981-ben megakadt kritikai kiadásból kimaradt szövegek közlése. Ebben a szakaszban megszaporodtak a lektorálások (amely feladat lényegében azonos a folyóirat-szerkesztőével: nagyon komoly, hivatásos olvasói figyelmet kíván), s ekkorra datálódik Ilia Mihály egyetlen kortárs kötetszerkesztése is, a Szép versek antológiasorozat 1986-os darabja; több is lett volna, de ebből az akkori kultúrpolitika olyan sok Ilia Mihály által beválogatott határon túli magyar szerzőt és azok verseit kihagyatta, hogy a szerkesztő lemondott a további cenzúrázott együttműködésről. Új korszak kezdőpontja lehetne az 1989-90-es időszak, de mégsem úgy alakult. A rendszerváltás után Ilia Mihály nem került vissza a Tiszatájhoz (ellenben - mint később kiderül - sokat tett azért, hogy a lap 1986-ban leváltott szerkesztői visszakerülhessenek oda), legtöbb írása ekkor a frissen indult Magyar Napló első évfolyamaiban jelent meg, később azonban a lendület alábbhagy, az írások újra megritkultak, szétszóródtak. (A bibliográfiában már nem szereplő évek ismeretében tudható: ez a szakasz 2007-ig tart. Előtte, 2004—2005-ben a Szeged című várostörténeti lapban közli írásait,8 ekkor viszont újult lendülettel kezdett el publikálni a legváltozatosabb témákban - az interneten: a Békéscsabán szerkesztett Bárka című irodalmi folyóirat on-line magazinjában.) A bibliográfia azt is megmutatja, amit egyébként is tudunk: Ilia Mihály érdeklődési területe igen nagy, lefedi nemcsak az egész magyar irodalmat, hanem a társtudományok és -művészetek terét is. A szakirodalmi jegyzékhez készített mutatókból az is könnyen kiolvasható, hogy ez a szerteágazó, mindenre kiterjedő érdeklődés mégis milyen témák körül sűrűsödik: nem meglepő, hogy legtöbbször - tizennégyszer - Juhász Gyuláról írt, valamint szólt két Juhászról írott könyvről, illetve sajtó alá rendezőként vagy szerkesztőként kilenc Juhász-köteten találjuk nevét. További pár szám: Adyról és A Holnapról egyaránt ötször-ötször, Bálint Sándorról négyszer írt, szemléző cikkei közül hetet az újvidéki Hídnak, négyet a kolozsvári Korunknak szentelt. 7 „Nem élhet az ember haragban...", 10-11. 8 E sorok írójának - aki épp ott dolgozott akkor - nem kis büszkeségére. 64
