Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Mózes Huba: Az Erdélyi Helikon és a Nyugat
dések megvitatása számára teremt fórumot. Hasábjain tisztázzák, vagy legalábbis próbálják tisztázni a szerzők a Duna menti és az erdélyi magyar, a Kárpát-medencei és általában az európai, valamint az Európán kívüli kisebbségi törekvések sajátságait, egymáshoz való viszonyát. A folyóirat 15 teljes és 2 csonka évfolyama olyan erdélyi és partiumi hagyományok folytatója, amilyen például A Holnap című antológiát közreadó nagyváradi holnaposoké, s ebben a minőségében válik a nyugatos eszmények kisebbségi körülmények közötti terjesztőjévé. Szerkesztői-munkatársi gárdájából az elvi-elméleti kérdések tisztázásához olyan szerzők járulnak hozzá, mint például az erdélyi irodalom szükségszerű volta mellett érvelő Szekfű Gyula, a páneurópai együttműködést és egységet a „magukat szabadon kifejező regionalizmusok útján" megvalósíthatónak tartó Kuncz Aladár, avagy Babits Mihály, aki szerint az az irodalom, amelynek a saját regionalizmusa élő, égető, fájó problémát jelent, „önmagából növeszthet ki valamit [...], ami az embert [...] mélyen és lényegesen érintheti". (Kuncz 1929: 488; Babits 1930: 6.) Több szempontból is figyelmet érdemel Berde Máriának Kuncz Aladár 1928-as Nyugat-cikke egyik részmegállapítását kibontó, Vallani és vállalni című, valamint Szemlér Ferencnek néhány évvel későbbi, Jelszó és mítosz című, az erdélyi- ség kérdéseit vitató írása. A folyóirat a magyar költészet és novellairodalom olyan kiemelkedő darabjait közli, mint például Illyés Gyula Nem menekülhetsz, Kosztolányi Dezső Ilona, Dsida Jenő Hulló hajszálak elégiája, Szabédi László Üdvözlégy, szabadság!, Tompa László Lófürösztés című verse, Kemény János Kokó és Szokrátesz, valamint Tamási Áron Kivirágzott kecskeszarvak című rövid prózai írása. A műfordítás-irodalmat, a többi közt, Geoffrey Chaucer A jótanács balladája, Nichifor Crainic Elmúlás, Mihai Eminescu Csak egy vágyam maradt és Martin Luther Erős vár című költeménye képviseli, Dsida Jenő, József Attila, Szabédi László és Szemlér Ferenc tolmácsolásában. Nehéz volna elvitatni a folyóirat olyan kritikai és emlékező írásainak a jelentőségét, amilyen például Babits Mihály elemzése Kuncz Aladár Fekete kolostoráról, vagy Móricz Zsigmond írása látogatásáról Kalotaszegen és Kós Károly viszontlátogatásáról Leányfaluban. Az Erdélyi Helikon, amint a fentiek is jelzik, jó kapcsolatot ápolt a Nyugattal. Ennek a kapcsolatnak tudható be a Nyugat szerzőinek szereplése az erdélyi folyóirat hasábjain. A viszonosságot a Nyugatban - Kuncz Aladár és Bartalis János mint régi Nyugatmunkatársak közleményei és több elvi állásfoglalást megfogalmazó cikk mellett - Tamási Áron három, Asztalos István két, Nyirő József és Wass Albert egy-egy rövid prózai írása, Szemlér Ferenc hat, Berde Mária két és Bárd Oszkár egy verse, Makkai Sándornak Kemény Zsigmond Zord idő című regényéről közölt esszéje és Dsida Jenőnek egy - aláírás nélkül közreadott - irodalompublicisztikai írása képviseli. A Keleti Újságból átvett és szerkesztőségi kommentár szövegébe ágyazott Dsida-írás Babits Mihálynak és az európaiságnak a védelmében száll síkra egy meghiúsított irodalmi találkozó kapcsán. Idézem: „Értelmetlen és fájdalmas csodálkozással állunk a kultuszminisztérium különös döntése előtt, mely eltiltja tőlünk, erdélyi magyaroktól Babits Mihályt. A székelyfővárosi Kemény Zsigmond Társaság hívta meg dobogójára a magyar irodalom e nagyságát [...] Nehéz beletörődni, hogy a napi politika rosszhiszemű gáncsvetése, sanda gyanakvása és indokolatlan bosszantani akarása elrontotta a szép ünnepet [...] Akkor is nehéz volna szó nélkül haladni el a rosszul értelmezett szigor e balga ténye mellett, ha a miniszteri tilalom olyasvalakire vonatkoznék, aki a politika porondján is forgolódott [...] De Babits Mihályról van szó, akinek fogalommá vált neve nemcsak a magyar irodalom, hanem sokak szemében az európai irodalom fogalmával is azonos. A világháború tomboló zajában a békét 58
