Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Dobás Kata: Az átdolgozások „hasznáról és káráról”
érzi kevesebbnek, mint a felnőtt a neki szántat. ',22 Bár Balogh körültekintő értelmezőként sorra veszi a korszakban megjelent ifjúsági regényeket, jelezve mintegy a Kosztolányi-regény szövegkörnyezetét, úgy vélem, ő is végrehajtja az összehasonlítást. Mindez egyenesen továbbvezet ahhoz a megállapításhoz, mely szerint „az Aranysárkány minden erényével és hibájával mégiscsak egy korábbi, eredeti munka átdolgozása 23 Teljesebb kép csak egy másikhoz képest lehetséges, és célszerűbbnek látszik a regény világképét említeni, nem pedig a világról adott képről beszélni. Mindenesetre a szövegrészietek tisztán mutatják az átdolgozások kettősségét, amelyet az elméleti kérdések tisztázása során látunk valóban kibontakozni. Az olvasók megjelölése azonban nagyon fontos aspektus, hiszen az ifjúsági kiadás bevallottan egy bizonyos közönséget céloz meg, és ennek szolgálatába állítja a saját szövegét is. Nehéz feladatnak bizonyulhat úgy írni, hogy közben egy elképzelt olvasó ízléséhez igazítjuk a regény alakulását, stilisztikáját, de úgy tűnik, Kosztolányinak részben sikerült áthidalni ezt a problémát. Mindamellett szükségszerű lenne egy olyan elemzés megléte, amely a korabeli ifjúsági irodalmon belül helyezné el a regényt, s így bizonyosan napvilágra jöhetnének olyan erényei a szövegnek, amelyeket eddig még nem vizsgáltak. Szó sincs ugyanakkor arról, hogy Kosztolányi valamiféle naiv verziót próbálna előtérbe vonni a változatban, hiszen az egyik legdöbbenetesebb részt, Novák öngyilkosságát nem hagyja el: „Gergely a földszinten egy bádogkannába öntögette vissza a tintát, melyet a diákok a padba erősített kis tintatartókban meghagytak. Hallotta a dörrenést. Azt hitte, hogy egy ajtót csapott be a szél, de gyorsabban szaladt fól az első emeletre, mint egyébkor. Mikor a tanári szoba küszöbén megpillantotta a vértócsát, kiabált: — Tanár úr-s egy kicsit meghajolt, mert föllebbvalóját ismerte fól. De mikor látta, hogy már nem él, kiegyenesedett. A másik iskolaszolgát elszalasztottá az igazgatóhoz. Ábris azonnal ott termett, lezáratta a tanári szobát, értesítette a rendőrséget, s intézkedett, hogy a tanintézetre tűzzék ki a gyászlobogót. "22 23 24 Összehasonlításképpen idézzük a nem átdolgozott változat első kiadásának vonatkozó részeit: „Gergely a földszinten a hatalmas bádogkannába öntögette vissza a tintát, melyet a diákok a padba erősített kis tintatartókban meghagytak. Hallotta a dörrenést. Azt hitte, hogy egy ajtót csapott be a szél, de gyorsabban szaladt fól az első emeletre, mint egyébkor. Mikor a tanári szoba küszöbén megpillantotta a vad hentesmunkát, a vértócsát s az agycafatokat, melyeket a koponya szétrobbanó csontgolyója kivetett magából, kiabált: — Tanár úr-s kicsit meghajlott, a szolga ösztönével fólebbvalója és parancsolója előtt -, tanár úr. De mikor látta, hogy már nem él, nem szólt többet. Döbbenten, meghatottan nézett rá, mint egy testvérre. A másik iskolaszolgát szalasztotta el az igazgatóhoz. Az megjelent, lezáratta a tanári szobát, értesítette a rendőrséget, s intézkedett, hogy a tanintézetre azonnal tűzzék ki a gyászlobogót."25 A különbségekről talán annyit lehet megjegyezni, hogy az 1932-es kiadásban az iskolaszolga viselkedése a halott tanárral szemben sokkal sűrítettebb módon jelenik meg, s a meghajlás-kiegyenesedés mintha kevésbé explicit módon ábrázolná a jelenetet, több feszültséget eredményezve. Ezzel persze egy értelmezési pont is eltűnik, miszerint az 22 Uo., 191-192. 23 Uo., 192. 24 Uo., 163. 25 Kosztolányi Dezső, Aranysárkány, Bp., Légrády Nyomda és Könyvkiadó R. T. kiadása, 1925, 414- 415 (Bár nem bizonyítható egyértelműen, Kosztolányi valószínűleg ebből a kiadásból dolgozott.) 44
