Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Bányai János: Szó és rajz (Tandori, Lator, Nádasdy, Tandori)
Bányai János Szó és rajz (Tandori, Lator, Nádasdy, Tandori) Tandori Dezső második kötetének, a nevezetes „sárga könyvnek"1 megjelenése óta figyelhető a múlt századi magyar költészetben az avantgárd tapasztalatával már rendelkező késő modernség, egyben a modernség változatai nyomán egy „utáni"2 lírai paradigma, amit alighanem tévesen posztmodemnek illik tudni, holott nem jelent leszakadást a múltról, hiszen éppen azt bizonyítja, hogy az „utániéban továbbra is „írható" akár a modem, akár a késő modem, sőt az avantgárd vers is. A „sárga könyv" versei élnek is ezzel a lehetőséggel. Vagyis, amíg redukciókkal és minimalizálással kitágítják a lírai beszédmódot, meg is őrzik a „korábbit", hisz bennük a múlt relativizálása történik meg a jelen relativizálásának eszközeivel. Mintha a beszéd lehetőségének végső határáig „csökkentenék" a nyelvet, miközben az elődök megszólításával a beszéd teljességének a modernséget definiáló illúzióját tartják fenn. Az „utáni" tehát semmiképpen sem jelent egy merőben új és minden előzményt kizáró paradigmát, sokkal inkább jelenti a megőrzés, nem utolsósorban a védekezés poétikáját, ami azt jelenti, hogy Tandori számára és mások, Petri vagy Parti Nagy Lajos számára nem múlt el, nem múlt és emlékezet csupán akár a századelő, akár a/századközép poétikája. A modernség változatai az „utáni" paradigmában úgy fordultak át hagyományba, hogy megőrizték jelenlétüket és írhatóságukat. Aligha vitatható, hogy a múlt század végén „írható" volt akár modem, akár avantgárd, akár későmodern vers, és nemcsak azoknak a költészetében, akik alakítói vagy alapítói voltak a modernség változatainak, hanem azokéban is, akik már az „utáni" jegyében alkottak, mint Bállá Zsófia, Rakovszky Zsuzsa vagy Borbély Szilárd. A modernség változatai nemcsak választhatók, hanem jelenlevők is ezekben a költői diszkurzusokban. Tandori Dezső költészete sem úgy konstituálta az „utáni" paradigma poétikáját, hogy leválasztotta volna magát akár a modernségről, akár a késő modemről, hanem úgy, hogy elszakadásában megőrizte akár a szonett, akár a jambus, sőt az elégia „írhatóságát", amiből nem költészetének köztes - paradigmaközi - helyzete következett, hanem egy merőben új megvilágítása és használata a költői 1 Tandori Dezső: Egy talált tárgy megtisztítása. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1973. Második kiadás: Enigma, Budapest, 1995. 2 Kulcsár-Szabó Zoltán: Metapoétika. Önreprezentáció és nyelvszemlélet a modern költészetben. Kalligram, Pozsony, 2007.12. old. 31
