Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Az értelmezés zavara (Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan” költészetének olvasásához)

szemben áll azzal az erős protestáns erkölccsel, amellyel a református pap család útra indította, és amelyet környezete is normatívan elvárt.

Amennyiben valóban megírta Szilágyi Domokos a jelentéseit, néhány, az életmű vizsgálata során egyébként is megjelenő dilemmára valószínűsíthető választ kaphatunk.

A pre korszak 1956-57-ben írott versei4 egy nagyon tiszta, nyílt, a világot a disszonancia legkisebb jele nélkül, szinte gyermeki derűvel látó fiatalembert mutatnak, egy dsidásan finom, harmóniára, boldogságra, otthonosságra született érzékeny költőt. Azt, aki nemrég még otthon segédkezett édesapjának a papi munkában. Verseiben 1958-59 táján érzékelhető finom váltás, amikor ez a naiv idill megbolydul, megbomlik, s elkövetkezik a világ baloldali messianizmus szerinti megváltásának a vágya: a világot erkölcsileg, a mindenható ész segítségével jobbá kell tenni.

Megkockáztatható, nagy valószínűséggel az idilli világszemlélet akkor is megbomlott volna, ha konszolidált a történelmi, politikai háttér - ahogy például Dsida mély hitű költészetében is korán fölerősödött a tragikus hangoltság, a halálvonzalom (nem függetlenül szervi szívbetegségétől, persze). Szilágyi Domokosnál azonban igen hangsúlyos változás történt. Ekkor még, noha érzékelhető a disz- szonancia, kevésbé a verseiben jelentkezik egyfajta törés, mint személyiségében. Az egyetemen eleinte nyíltnak, kiegyensúlyozottnak, barátkozó természetűnek ismert Szilágyi Domokos-kép előzmények nélkül, hirtelen megváltozik. A derűs fiatalember 57 táján hirtelen elkomorul, és ekkortól a halálos játékkal átszőtt végzetes komorság lesz jellegadó habitusa. Láng Gusztáv szerint egyértelműen az 1956-ban bekövetkezett történelmi tapasztalata miatt keletkezett súlyos törés a költőben, hiszen azt látta, hogy a megfélemlítés és a megfélemlítettség fojtogató légköre üli meg az országot: „fiatalkori lírájának elkomorodása szerintem 1956 tanulságának következménye, s hogy e tanulság lényege az »elpártolás« mindenfajta diktatúrától, a szabadságeszme következetes középpontba állítása lírai »értékelméletében«".5

Tudomásom szerint 1956 őszén Szilágyi Domokos nem vett részt semmilyen szervezkedésben (bár a leleplező közlemény szerint „egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. Álláspontját magánbeszélgetésben és gyűléseken is kifejtette, mint a szabadon megválasztott diákszövetség egyik vezetője, illetve IMSZ-titkára", s ezért keményebb elszámoltatásra számíthatott). Mint papfiú, különösen tudja, mit kockáztat - erre utal a szüleihez írott egyik levelében: „Az utóbbi két hétben fólfordult az egész Bolyai, a magyarországi események hatására... Testünk épsége nincs veszélyben, mert Szászfenesről behozták a katonaságot, és géppisztolyos járőrök cirkálnak reggeltől minden diákotthon és egyetemi épület körül. Máskülönben a temetőben is több volt a hekus, mint a gyászoló. Ilyenkor az ember négyszer gondolja meg, amíg lépik egyet. "6 Látszólag megússza a megtorlást. A családhoz rokoni szálakkal kötődő

4 Ezek Szilágyi Eszter Júlia szerkesztésében a Szilágyi Domokos: Összegyűjtött versei, Fekete Sas Kiadó, 2006, Budapest, kötetben jelentek meg.

5 Láng Gusztáv: A költő és a szövegek. A vendégszövegek Szilágyi Domokos utolsó költeményeiben, avagy töprengés elmaradt recepció miatt = VI. Szilágyi Domokos Napok, Szatmár [2001], 115.

6 Szilágyi Domokos levelei szüleihez, idézi: Kántor Lajos: Ki vagy te, Szilágyi Domokos? Balassi, 1996, Bp„ 42.

23