Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Az értelmezés zavara (Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan” költészetének olvasásához)

Varga Domokos viszont még a leleplezés előtt figyelemre méltóan reflektált a költő habitusában hirtelen bekövetkezett változásról. „Mi okozott ebben az óvatos Szilágyi Domokosban, a megtorlást látszólag simán elkerülőben oly végzetes belső törést, lelki megroppanást, amilyet épp a hozzá legközelebb állók, családjának a tagjai érzékeltek igen határozottan? (...) Hogy a légkör miként romlott meg hirtelen, sőt vált fenyegetővé, miként követték egymást az adminisztratív intézkedések, a letartóztatások, a drákói ítéletek, a Bolyai Egyetem szétverése, több tanárának öngyilkossága, azt mindnyájan tudjuk... de Szilágyi Domokos addigi természetének tragikus megváltozását, a költőnek önnön poklaira való alászállását, a ragyogó ráció és a kényszerű kábulat egész további életét betöltő küzdelmét, melytől soha többé nem bírt szabadulni - kérdés, hogy mennyiben magyarázzák"7 - jegyzi meg Varga Domokos. Persze azok a tapasztalatok, amiket kortársi szemtanúként átélt, önmagukban is megrendíthettek egy érzékeny fiatalembert. Elégségesebbnek tetszik azonban az az értelmezés, amely halála után három évtizeddel válaszolja meg a dilemmát: 57-ben valószínűsíthetően beszervezték a költőt, s olyan szolgáltatásokat zsaroltak-kényszerítettek ki belőle, amelynek súlyát nem tudta viselni - és ennek terhétől nem tudott szabadulni „soha többé".

Személyes sorsa is nem várt módon alakul. Szilágyi Domokos nem fejezi be az egyetemet, elhagyja Kolozsvárt, 1960-ban Bukarestbe költözik. Szilágyi Júlia emlékezése8 szerint a Sőni Pálnál történt vizsgán bejelentette, nem akar tanár lenni, és semmit nem volt hajlandó a tételéről mondani. A kortárs és barát úgy kommentálta az eseményt, hogy a költő nem akart olyasvalaki előtt vizsgát tenni, akit nem becsült - hallgatásával a képmutató világ képviselője/megtestesítője ellen tiltakozott. Azonban az is feltételezhető, hogy a vizsgán történő konokságát hirtelen elhatározás vezette, mivel több levelében is visszatér az elvesztett vizsgára. „Államvizsga... Nem volt mit tennem, fene egye meg. Távlati tervem annyi van, h. dolgozni akarok fizikailag, s tettem is lépéseket ezirányban. Bukarestet változatlanul szeretem"9 - írta Hervaynak. 1961-ben Zilahon töltötte sorkatonai szolgálatát, feleségéhez, Hervay Gizellához innen írott leveleiben ugyancsak arról számol be, hogy vívódik, mégis tegyen-e utóvizsgát, s fejezze be az egyetemet, ahogy ezt a konszolidált szülői háttér is elvárta, vagy hogy talán ott kellene hagyni, nem csak az egyetemet, de az egész korrupt irodalmi-értelmiségi világot is, amiből elege lett, és el kellene menni fizikai munkásnak (amire egyébként fizikumánál fogva sem lett volna képes). A dilemmát úgy oldotta föl, hogy nem fejezte be az egyetemet és nem ment el fizikai munkásnak, hanem visszatért Bukarestbe.

Utólag eldönthetetlen, a félbehagyott egyetemi évek után miért költözött Bukarestbe a költő. A fővárosi léttel a centrumba való bekerülés vonzotta-e, az érvényesülés könnyebb lehetősége, vagy valóban főleg abból a szűk légkörből lett elege, amelyet Kolozsváron tapasztalt, avagy a tett színhelyéről való egyfajta

7 Varga Domokos: Az édenkert elvesztése. V. Szilágyi Domokos Napok, Szatmár [1998], 53., 54.

8 Szilágyi Júlia: Különbség = A költő életei. Szilágyi Domokos. 1938-1976. Emlékkönyv. Összegyűjt., szerk. Kántor Lajos. Bukarest, 1986, Kriterion, 100.

9 Hervay Gizellához írt levele, Batiz, 1960. V. 9. A Hervayhoz írt leveleket a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.

24