Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
tására ismét igyekeztek összegyűjteni a földigénylőket, ezt ki is hirdették a Kecskeméti Közlönyben. A Földművelésügyi Minisztériumból küldtek Kecskemétre a földigénylők összeírásához 46 ívet, amelyekre a jelentkezőket kellett rögzíteni. A katonai szolgálatot teljesítőket, a vitézségi éremmel kitüntetetteket és a hősi halált haltak fiú leszármazóit hivatalból is fel kellett venni az ívekre, ha nem jelentkeztek, akkor is. A polgármester már február 15-én levelet írt a földművelésügyi miniszterhez, melyben kéri, hogy szíveskedjék „az igénylők összeírására szolgáló összeírási ívből még 100 db-ot soron kívül rendelkezésemre bocsátani, mivel a felhasználásra kijelölt zsidó birtokokra az igénylők olyan tömegben jelentkeznek, hogy a leküldött 46 ívnek a fele már az első 3 napi összeírás alatt megtelt". Ezek alapján kijelenthetjük, hogy az érdeklődés a lakosság részéről igen élénk lehetett a zsidó birtokok iránt. 1944. június 26-án a város főjegyzője előterjesztést készített a polgármesternek, amelyben jelzi, hogy kik igényeltek földet a nagyobb zsidó birtokokból. A listán négy személy szerepelt, közülük hárman tisztviselők: egy uradalmi főkertész, egy városi adótiszt és egy gyakornok honvéd tisztviselő, aki 12 kát. h.-at kért. A zsidó birtokok kiosztására a 9. számú tárgyalóbizottságot hozták létre, amelynek javaslattételi joga volt az igénylések kielégítésére. A tárgyalóbizottság elnöke dr. Daróczy Bálint törvényszéki bíró volt, aki Szegeden lakott. A bizottságnak hivatali helyiségként a Budai utcában lévő népiskola egyik tantermét jelölték ki, és irodai segédszemélyzetet is biztosítottak számukra. Az öt holdon aluli zsidó birtokokat az épületekkel, az eszközökkel és az állatállománynyal együtt nyilvános pályázatok útján igyekeztek értékesíteni még 1943 végén. A pályázatnál figyelembe vették az „egyéb pozitív tényezőket" is a felajánlott vételár mértéke mellett. Az árajánlatot a háborús viszonyok miatt búza kilogrammban kellett megadni. A pályázati csomagnak tartalmaznia kellett a személyes adatokat, a pontosan megnevezett pályázott ingatlant, a pályázó vagyoni helyzetét és az egyéb pozitív tényezőket igazoló okiratokat.71 A pályázatokat formanyomtatványon kellett rögzíteni a beérkezési sorrend alapján, amelyen a formai megjegyzéseket is rögzítették. 1944 februárjában is vettek el még jelentősebb birtokokat az összes alkotórészével és tartozékaival együtt, például dr. Aszódi Gézától 46 kát. h.-at, Gerő Miksától 32 kát. h.-at. A zsidók ezen rendelkezések alól úgy próbáltak meg kibújni, hogy még a véghatározatok kiküldése előtt, 1939. utolsó hónapjaiban eladták földjeiket. Több jegyzőkönyv is van, melyek szerint 12 zsidó személy adta el ebben az időben 2-16 kát. h.-as birtokát. Például Fekete Mihály eladta a Szt. István város 9. szám alatti két kataszteri hold szőlőjét, a rajta lévő lakással együtt vitéz Szécsi János asztalosnak 1943. december 10-én. Dr. Moskovits Lajos, aki 1939-ben Kecskeméten a legtöbb adót fizető zsidó volt, szintén eladta a feleségével közös tulajdonban lévő Talfája 75/B alatti 32 kh-as ingatlanát.72 Ezt a földet 1939-ben, az adásvételt követően, 25-30 igénylő szerette volna megszerezni.73 2.4. A zsidó ingóságok kiigénylése A zsidó ingatlanok kiigénylésével párhuzamosan megindult az ingóságok lefoglalása és összegyűjtése is. Elsősorban a bombakárosultak, az erdélyi menekültek, a csendőrség és a honvédség igényelt bútorokat, ágyneműt és evőeszközöket. 1944. június elsején a 71 BKMÖL, IV. 1910/c Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai 954/1944. 72 BKMÖL, IV. 1910/c Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai 954/1944. 73 BKMÖL, IV. 1926 1041/1939. 54
