Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
Magyar Királyi Szegedi V. honvéd hadtest parancsnokságától érkezett levél a polgármesternek, melyben egy rendeletre hivatkozva azt írták, hogy a zsidók tulajdonát képező kerékpárokat a hozzá tartozó felszerelésekkel együtt a honvédségnek kell átadni. A kerékpárokról a kimutatást tíz napon belül kellett benyújtani. Július 7-én a város polgármestere jelentette, hogy a kerékpárokat a rendőrség már korábban összeszedte, és egy részét már átadta a honvédségnek.74 A pénzügyigazgatóság kecskeméti kirendeltségének vezetője 1944. augusztus 11-én levélben jelezte a polgármesternek, hogy a zsidóktól elvitt ingóságok elhelyezésére kevés lesz a Kecskeméti családtól lefoglalt Csányi u. 7. szám alatti ház, mert ott csak négy szoba van. Újabb épületeket kell kijelölni a raktár céljára, mert Kecskemétre szállítják be raktározásra a pénzügyigazgatósághoz tartozó környező településekről is az ingóságokat. A polgármester ezt követően augusztus 14-én írt a Magyar Királyi Honvédség állomásparancsnokának, kérve, hogy az Erzsébet laktanya fedeles lovardáját adják át a zsidó ingóságok raktározására, mert itt az őrzést is jól meg lehetne oldani. A polgármester azzal indokolta kérését, hogy a volt zsidók lakásait igyekezett elsősorban raktár céljára kijelölni, de „a felszabaduló zsidó lakásokra olyan nagyszámú igénylés érkezett be, különösen a m. kir. honvédséghez tartozók részéről, hogy a kérdés ily megoldása nem látszott célszerűnek, másképpen kell lehetőséget nyújtanom a zsidó ingóságok raktározására". 1944. szeptember 29-én az állomásparancsnok bejelentette, hogy nem tudja átadni a lovarda épületét. A zsidók ingóságait napszámosok leltározták és szállították július, augusztus és szeptember hónapokban. Naponta 20-30 fő végezte ezt a munkát.75 Mindezeket a folyamatokat Bibó István 1948-ban a következőképpen összegezte: „A zsidótörvények [...] ugyanis széles középosztályi, kispolgári és kispolgárosodó rétegek számára azt a lehetőséget jelentették, hogy személyes erőfeszítés nélkül, az állam jóvoltából, mások kialakult egzisztenciájának a rovására maguknak új, sokkal előnyösebb egzisztenciákat alapíthattak, anélkül, hogy mindennek valami igazi és átfogó társadalmi cél valami komolyabb igazolást adott volna. Hiába jelentkezett az egész akció a szociális igazságtételnek, a javak egyenletesebb elosztásának a jegyében, valójában semmi ilyen nem nőhetett ki belőle, mert hiszen az egésznek az volt a lényege, hogy igazi társadalmi reformra ne kerüljön sor. [...] Ettől kezdve szokták meg a magyar társadalom széles rétegei azt, hogy nemcsak munkával és vállalkozással lehet egzisztenciát alapítani, hanem úgy is, hogy valaki másnak a már kialakított egzisztenciáját kinézi magának, s aztán az illetőt feljelenti, nagyszülőit kikutatja, állásából kidobatja, üzletét kiigényli, őt magát esetleg internáltatja, egzisztenciáját pedig birtokba veszi. "76 3. A zsidó vagyon sorsa a szovjet megszállást követően 3.1. A front átvonulása Kecskeméten A szovjet Vörös Hadsereg közeledtével 1944. október 23-án jelent meg Porkoláb vezérkari őrnagynak, a 3. hadsereg főszállásmesterének parancsa Kecskemét teljes kiürítésére. A polgármester másnap adta ki a városra vonatkozó kiürítési parancsot.77 Porkoláb parancsában kijelenti, hogy a magyar királyi kormány elrendelte a polgári lakosság teljes 74 BKMÖL, IV. 1910/c Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai 17738/1944. 75 BKMÖL, IV. 1910/c Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai 16640/1944. 76 Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után, Katalizátor Iroda, Budapest, 1994. 19. o. 77 Iványosi-Szabó: III. melléklet, A polgármester hirdetménye a város kiürítéséről. 55
