Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
önkényesen beköltözőket, hogy a lakásfoglalásokat haladéktalanul szüntessék meg".43A polgármester a hirdetményében azt is megjelölte, hogy a lefoglalt zsidó lakásokat elsősorban a német véderőnek és a magyar honvédségnek biztosítják a háborús viszonyok miatt, és csak a maradékot igényelheti a polgári lakosság. A zsidók vagyonának kezelésével a területileg illetékes pénzügyigazgatóságokat bízták meg. A zsidók gettóba költöztetésükkor csak élelmiszert és ingóságokat vihettek magukkal. A lakásukban maradt ingóságokat az egyik helyiségben kellett összegyűjteni, amelyről letárt készítettek négy példányban, ebből egy a tulajdonosnál maradt. Később a lakásokban maradt ingóságokat közös raktárakba szállították, aminek költségét a zsidóknak kellett fizetniük, csakúgy, mint a gettóba költözés költségeit is. Ilyen közös raktárak voltak: dr. Schönberger Dezső42 43 44 kereskedő háza a Fecske utca 8., Fleischmann Dezsőné háza a Nagykőrösi utca 10., Balázs Ignác ingatlana a Bocskai utca 12. és özv. Spitzer Sándorné háza a Horváth Döme utca 14. szám alatt. A kecskeméti zsidókat 1944. június 16-án terelték a téglagyár területén lévő gyűjtőtáborba. A gyűjtőtáborba érkezés előtt elvették tőlük vagyontárgyaikat, nem vihettek magukkal többek között pénzt, nemesfémet, ékszert, értékpapírt, még az arany karikagyűrűt sem. Ha mégis ilyen tárgyakat találtak náluk, ezeket lefoglalták, és a rendőrség a kijelölt raktárakba szállította. Annak érdekében, hogy a zsidók semmit ne vihessenek magukkal, testi motozást alkalmaztak. A Magyar Királyi Legfőbb Számvevőszék igyekezett felkutatni és összegyűjteni a zsidók tulajdonában lévő arany és ezüst ékszereket, illetve az egyéb vagyontárgyakat. Az elkobzott vagyon egy része a háború végén is az országban maradt, más részét külföldre szállították. A kormány az elkobzott zsidó javak kezelésére és ellenőrzésére 1944. június elején állította fel a Zsidók Anyagi és Vagyonjogi Ügyeinek Megoldására Kinevezett Kormánybiztos Hivatalát, amelynek élére vitéz Túrvölgyi Albert pénzügyminisztériumi osztályfőnököt nevezték ki. Az 1944-ben felállított Kormánybiztosi Hivatal vizsgálta, hogy a zsidók eleget tettek-e vagyoni bejelentési kötelezettségüknek, és igyekezett felkutatni a be nem jelentett vagyontárgyakat. Emellett gondoskodott a volt zsidó vagyontárgyak őrzéséről, kezeléséről, hasznosításáról is. A vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeget a Pénzügyminisztérium e célra elkülönített számlájára kellett befizetni. A számlán több mint 200 millió pengő maradt a háború végén is. Hasonló céllal állították fel a Zsidók Zár Alá Vett Műtárgyainak Számbavételére és Megőrzésére Kinevezett Kormánybiztos Hivatalt is, amely a volt zsidó műkincseket igyekezett összegyűjteni és kezelni. Ennek élére Csánky Dénes festőművészt, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját nevezték ki. 1944 tavaszától ez a két szerv igyekezett leltárba venni és kezelni a zsidóktól elvett vagyont. „Megkezdődött az értékek kiárusítása, kiosztása és árverezése. Országszerte ezrek és ezrek igényeltek zsidó javakat. Megindult a roham a lakásokért, üzletekért, árukészletekért. Virágzott a korrupció, a lopások, az önkényes foglalások mindennapossá váltak. "45 42 Liszka Béla volt ekkor Kecskemét polgármestere. 1895-ben született Kecskeméten, apja a főreáliskola tanára volt. Liszka Kecskeméten tanult, jogi végzettséget szerzett, majd részt vett az első világháborúban. 1919-ben Szegeden belépett a Nemzett Hadseregbe. 1921-től Kecskemét város aljegyzője, majd tanácsnoka volt. 1938-ban lett a város polgármestere. 1944-ben együttműködött a Gestapóval, már október 20-án esküt tett a Szálasi-kormányra. A háborút követően Nyugatra távozott, Münchenben halt meg 1978-ban. Pétemé: 168. o. 43 BKMÖL, IV. 1928/a, 5. doboz, Kecskemét V. felekezeti viszonyaira vonatkozó iratok 13 782/1944. 44 Dr. Schönberger Dezső volt a Magyarországi Zsidók Központi Tanácsának helyi megbízottja. Megbízólevelét 1944. április 12-én kapta meg. 45 Kádár-Vági: 33-35. o. 49
