Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 9. szám - Rigó Róbert: A zsidó vagyon sorsa Kecskeméten (1944-1949)
2.1. Üzemek, üzletek, műhelyek, rendelők elvétele A zsidók gettósításával és deportálásával egy időben megindult a zsidók üzleteinek, műhelyeinek és árukészleteinek kiigénylése, megszerzése különféle technikákkal. A Kereskedelmi és Közlekedésügyi Miniszter 50 500/1944. rendelete értelmében a zsidó kereskedők árukészletét és üzleti berendezéseit zár alá kellett vermi. A zsidók az 1600/ 1944. M. E. rendelet (A zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről) alapján kötelesek voltak az üzletüket, iroda- és raktárhelyiségeiket lezárni és ezt jelenteni a polgármesternek, a leltár másik példányát el kellett küldeni a Kereskedelmi és Iparkamara részére is. A rendelet értelmében a zsidók tulajdonában lévő értékpapírokat és nemesfém tárgyakat a Pénzintézeti Központhoz tartozó valamely bankban kellett letétbe helyezni, a bankbetéteket zárolták. A rendelet azt is előírta, hogy az üzleteket és az árukészletet őrizni kell, hogy semmi el ne vesszen. A vállalatok élére a polgármester volt jogosult vállalatvezetőt kinevezni az illetékes Kereskedelmi és Iparkamara meghallgatását követően. A vezetőt elsősorban a vállalat keresztény alkalmazottai közül kellett kinevezni, akiknek a díjazását is megállapították. Ezt követően megkezdték a zsidók üzleteinek, műhelyeinek az igénylését a 2120/1944. M. E. rendeletnek megfelelően. A város polgármestere 1944. május 9-én elküldte a Kereskedelmi és Iparkamara részére a lezárt zsidó üzletek jegyzékét. Az üzlethelyiség kiutalásánál előnyt élveztek azok, akiknek volt iparjogosultságuk, de nem volt műhelyük, akik harctéri szolgálaton voltak és a nagycsaládosok. 1944. június 15-én egy tábori postai levelezőlapon Kecskés József honvéd írt a polgármesternek, melyben kéri, hogy ha Grűnfeld Gyula házát kisajátítják, azt kiigényli, mert ott bérli a műhelyét.46 A Kecskemét és Vidéke Ipartestület kérésére a város „zavartalan működésének" érdekében több, zsidóktól lefoglalt műhelyt is tovább üzemeltettek oly módon, hogy azokba a polgármester vállalatvezetőket rendelt ki havi fizetésért. A Kéttemplom közben lévő műszerészüzem47 élére, melynek tulajdonosa a zsidó Hajdú Imre volt, a korábbi műszerészsegédet nevezték ki vállalatvezetőnek, havi 500 pengős fizetéssel, 1944. július 29-én. Az ipartesb'ilet a lakosság érdekében fontosnak tartotta a műhely további működtetését, mert egyedül itt javították az írógépeket és a töltőtollakat. Ezt a Budapesti Közlöny augusztus 27-i számában hirdették ki.48 Az ipartestület azt is kérte a polgármestertől, hogy a Klein Miksa-féle villanyszerelő ipari üzembe is rendeljen ki vállalatvezetőt, mert ez a város egyetlen mágnesező- és tekercselőüzeme. Az üzemben öt segéd és egy tanonc dolgozott. A polgármester a segédek egyikét nevezte ki vállalatvezetőnek, 600 pengő havi fizetésért. Szintén érdekes eset, ami már 1943. november 30-án elkezdődött. Ugyanis ekkor a közellátásügyi miniszter jelentést kért a kecskeméti polgármestertől arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedések történtek Schillinger Dezső, özv. Kocsis (Kohn) Károlyné és Gichner Jenő textilkereskedők árukészleteinek igénybevételére. A polgármester december 3-i dátummal készítette el jelentését, amelyben kifejtette, hogy az említett üzletek a város főterén, a Református Egyház tulajdonában lévő Szabadság téri bérházban voltak. A bérleti idő lejártát követően a háztulajdonos nem hosszabbította meg a szerződéseket, így mindhárom kereskedőnek új üzlethelyiséget kellett keresni, de az üzlet áthelyezéséhez az illetékes hatóság előzetes hozzájárulására lett volna szükség. Mindhárom kereskedő 46 BKMÖL, IV. 1928/a, 5. doboz, Kecskemét V. felekezeti viszonyaira vonatkozó iratok 26. csomó, Egyedi ügyek. 47 A műszerészüzemben főleg írógépeket és töltőtollakat javítottak. 48 BKMÖL, IV. 1910/c Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai 14 695/1944. 50
