Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Szuromi Pál: Táncok, töprengések és tragédiák (Pálfy Gusztáv szobrászatáról)
jesebb érvényű fény-árnyék zónáira rátaláljon. A klasszikus neveltetésű alkotó ugyanis egyre szkeptikusakban, egyre ironikusabban szemléli a homo sapienseket. Nyilván mélységesen megveti az ármánykodó, fondorlatos és furdancsos egyéneket. Akik legtöbbször azt gondolják: a legkülönfélébb ki- és megbeszélésekkel valami derűsebb, harmonikusabb viszonyt lehet kialakítani önmaguk körül. Pedig ez fatális tévedés. A szavak, a mondatok egy része tudniillik újabb és újabb félreértéseket, feszültségeket motivál. Nem csoda így, ha Pálfy Három intrikusa amolyan elképesztő, már-már gólyaszerű fej- és csőr-motívumokkal van megáldva. S mindhárom figura szenvedélyesen mondja a magáét. Testük ugyan zárt, összetartó és intim egységet alkot, csak magasba mutató, eltérő fejtartásuk alaposan ellentmond ennek. Mintha mindenki csak a maga igazát szajkózná. Ez a groteszk, parabolikus emberfelfogás egyébként megannyi változatban jelen van az avantgárd, szürrealista törekvésekben. Más kérdés, hogy az itteni alkotás térbeli struktúrája nekem valamelyest Vígh Tamás Kürtösök című munkáját juttatja eszembe. Noha most a magasztos hangadás kimondottan kártékony, nevetséges szócsépléssé alacsonyodik. Talán az eddigi művek is érzékeltetik: a művész pályafutásában hol a létszerűen statikus, méltóságos, hol meg a dinamikus, örvénylő formaritmusok nyomulnak előtérbe. Az utóbbi alkotás viszont azt is elárulja: Pálfy Gusztáv egyre inkább az összefogott, lakonikus kifejezés felé törekszik. Intrikusait is finoman hajladozó, organikus tömegszerkezetté építi össze. Más lapra tartozik, hogy a nyolcvanas-kilencvenes esztendőktől egy markánsabb formai, stiláris erjedés szemtanúi lehetünk. Ami eddig természetelvű, szecessziós és expresszív tolmácsolás volt, azt most egy vaskosabb, racionálisabb konstruktív szellemiség váltja fel. Ha nem is merev, radikális metódussal. Látható ugyanis: az alkotó szerencsés érzékkel szerves szimbiózist teremt a mértanias és organikus alakzatok között. Elég most csak a hosszan érlelt Mars-plasztikák harmadik változatát elővennünk. Míg az előbbi formavariációkon érdemi tere van a lágyabb, érzelmesebb térmodulációknak, addig itt a keményebb, szúrósabb hatások kerülnek előtérbe. Tudjuk: a római mitológiában Mars a háborúskodás istensége. Úgyhogy Pálfy ezúttal is a mitologikus eszmékre támaszkodik, miközben a kortársi békétlenségek és vérengzések ellen emeli fel szavát. Az ő szemléletében a háborúk ura, irányítója alig-alig rendelkezik fenségesebb, emberibb karakterisztikával. Érezzük ugyan, hogy egy törzsökös, határozott és elvont figurával állunk szemben, csak ilyenképp sem tudunk a közelébe férkőzni. Elvégre egy arctalan, személytelen démonról kell tudomást vennünk. Aki egyre-másra a mindenható, szimbolikus V formációval áltat bennünket. Szóval: erős, hatásos vízióval szembesülünk. De ne ragadjunk le túlságosan a művész békeszerető üzeneteinél. Hanem ezzel együtt vegyük észre azt is, hogy számára a természeti, történelmi világ igenis alternatív, dialektikus állásfoglalásokat jelent. Ahogy láttuk: Pálfy Gusztáv érdemi rokonszenvvel alkalmazza a mitikus, historikus jelképeket, sőt az állati vonásokat komikus, paradox emberszemléletébe is beépíti. De nincs megállás. Hisz a másik oldalon egy meglehetősen tragikus arculatú szobrász jelentkezik, aki mélységesen aggódik a környezetszennyezés, a környezetpusztítás aktuális jelenségei miatt. Úgy is mondhatnám: itt egy zöldpárti egyéniséggel van dolgunk. Aki sorra-rendre megkérdőjelezi azokat a látványos „trófeákat", amelyeket az „ismeretlen vadorzók" az állatvilág elleni kétes küzdelemben büszkén felmutatnak (pl. Az ismeretlen vadorzó emlékműve, Kétes győzelem). Különben most is egy széles sodrú, nagy hagyományú művészeti örökség logikus folytatásánál vagyunk. Hisz a természeti gyökerek megőrzésének vágya szinte kezdettől fogva ott van a modern művészetben (pl. Henry Moore, Hans Arp, Joan Miro). Nekem itt Pálfy művei közül a Vasvirág a legemlékezetesebb. Bizonyára azért, mivel egy rendkívül sűrített, asszociatív bronzplasztikát érzékelhetünk. Ahol már a címadásban is kontrasztos feszültség fogalmazódik meg. Majd a körkörös növény- és virág-motívum 98
