Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Ferdinandy György: Captain Frank Nosti (Egy ’56-os magyar diák életútja)

Fantasztikus világ: például az utcán árulták az aranyat. Faasztalokra voltak kitéve az aranyrudak. Meg a gyümölcsök: a cseresznye mézédes, és óriásira nőtt. Engem az Intercontinentalban szállásolt el ez a Walcott.

Arról volt szó, hogy volt neki egy kétmotoros kisgépe, azzal vittem őt a barátnőjéhez Izraelbe.

Valami gazdag család fia lehetett, amerikai állampolgár, de hogy igazából hol élt, azt nem tudnám megmondani. Amikor találkoztam vele, Londonban volt a bázisa, Transatlantic Airlines volt a neve a vállalatának. Azután mindenféle problémái lettek, és egy nap azzal tetézte be az egészet, hogy vett egy jégszekrényt, tax free, azzal, hogy viszi ki az országból, tehát nem fizet rá adót. A jégszekrényt feltették egy kis teherautóra, behajtottak vele a repülőtérre, de meg sem álltak, hanem ki a másik kapun. Ez volt az utolsó csepp, kiutasították.

Máskor, ez már velem történt, Indiában lefoglalták a kis Pipper gépét valami csempészés miatt. Tom ide-oda ténfergett, időnként kiment a repülőtérre, járatta a motorokat, nehogy tönkremenjenek. Közben apránként feltöltötte a benzintartályokat, azután egy nap ráadta a gázt és faképnél hagyta az indiaiakat. Volt ott egy katona, aki őrizte a gépet, ez a szerencsétlen egy darabig még kapaszkodott a farokba, mielőtt leesett. Ilyen volt a Tom: nem tudták utolérni, átrepült Pakisztánba, és ott ahelyett, hogy befogta volna a pofáját, tartott egy sajtókonferenciát. Egész Pakisztán az indiai légierőn röhögött.

Ilyen volt, igazi kalóz. Szülei, családja éltek Kaliforniában, de őt nem izgatták csak az illegális üzletek. Például Izrael és Libanon között tilos volt a légi közlekedés. Tel-Avivba úgy mentünk, hogy flight plan: Ciprus, Nicosia. Azután, már félúton, azt mondja: - Minek szarakodunk? We cancel the plan, megfordultunk, és mentünk egyenesen Tel-Avivba. Amikor visszajöttünk, persze elkapták a tökét.

Még Londonban csináltattunk magunknak - ő is meg én is - egy második, hamis útlevelet. Kinézett az újságból két embert, akik akkor haltak meg, és olyan velünk egykorúak. Kikértük az anyakönyvi kivonatukat. Ha Angliában azt mondod, hogy én vagyok a Sobri Jóska, akkor azt felelik, hogy jól van, uram, itt van a születési anyakönyvi kivonata. Ennek alapján csináltattuk az útlevelet.

Elmentünk Bombayba, ahol volt egy lapos tengerpart, kőkemény homok. Oda le tudott volna szállni a Pipperjével, de ő, a marha, egy Cesna 320-essel érkezett. Ráadásul egy veszettül csinos holland csajjal, és huszonnégy óra késéssel: ez is egy ilyen tipikus Tom-féle dolog. Szóval én nem voltam ott, úgyhogy a leszállásnál szépen orra állt a Cesna. Akkor elásták a homokban a szajrét, jött egy rendőr, azt odaállították, hogy vigyázzon a gépre, ők meg jöttek hozzám a szállodába ezzel a csajjal.

Azt találtuk ki, hogy én másnap reggel elmegyek valami irodába, és veszek nekik két repülőjegyet. Azután kisétáltak a terminálra, csatlakoztak az érkező utasokhoz, bejöttek legálisan Indiába. Én meg odaadtam nekik az új jegyüket. Elrepültünk. így úszta meg ezt a csempészési ügyet. A dologhoz még hozzátartozik, hogy valaki megfújta, amit elástak. Tom, soha többé nem találta meg.

Elmúlt hat év is, amikor olvastam róla egy kétoldalas cikket a News ban. Elkapták, és tizenegy évre ítélték az indiaiak.