Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (6. rész)

szemből, a templom mélyéből, feltűnik egy szerzetes apró, görnyedt alakja. Az öregember lassan csoszog, hallani, amint szandálja a kövezetei súrolja. Odajön hozzám - én vagyok az egyetlen élőlény ebben a kőrengetegben. Megáll előttem. Megkérdezi:- Tudod-e, hány éves vagyok?- Nem tudom - válaszolom.- Kilencvenkettő.

És válaszra sem várva megy tovább valahova, általam ismeretlen helyre, s eltűnik a félhomályban.

Az emberek hajlamosak arra, hogy másokat megbélyegezzenek. Stigmatizál- janak. A bélyegnek rövidnek, jelképesnek, kifejezőnek, ötösnek kell lennie. Legjobb, ha csupán egyetlen szó. Szarrágó. Szélsőbalos. Kurvapecér.

Az ilyen megbélyegzés általában tartósnak bizonyul, ha valakire egyszer ráragasztanak egy címkét, az meg is marad, a közvélemény nem szívesen változtat ítéletén.

2005. március 6.

Vasárnap van. Az ég ólomszürke, felhős. Az eleddig enyhe tél most, a vége felé hirtelen faggyal, hóval búcsúzik.

Három hónapnyi betegeskedés, kimerültség, gyöngeség után úgy érzem, kezd visszatérni munkakedvem és - legfőképpen igaz, még csak alig-alig, parányi kis életerőm is.

március 9.

Az újságírásra leselkedő veszélyek:- az a kiélezett ösztön, amely az adott pillanatra, a közvetlenül, érzelmileg átélt aktualitásra koncentrál, az a figyelem, amely kizárólag a felé fordul, ami itt és most történik körülöttünk, ami pedig általában múlékony dolog, s holnapra el is tűnik;- a lázas sietségre való hajlam, amely megakadályozza az elmélyüléshez nélkülözhetetlen távolságtartást;- az a hajlam, hogy csakis a határidő nyomására, meghatározott időpontra vagyunk képesek írni. Az ilyen elme úgy működik, mint a fényképezőgép objek- tívje - csak adott pillanatban, rövid időre nyílik ki.

Három gondolat Mircea Eliade naplójából:- A banális részletek és triviális megfigyelések tömege megnemesül pusztán az által, hogy valaki megörökíti, leírja azokat;- A naplóíráshoz ugyanúgy tehetség kell, mint a regény- vagy versíráshoz. Példának hozható fel Julien Green, Gide és mások. Egy sor dolgot csakis naplóban lehet elmondani.- A huszadik században nem a proletárforradalom volt a legjelentősebb esemény, hanem az Európán kívüli embernek, az ő lelki kozmoszának a felfedezése. Csak most kezdünk rádöbbenni ezeknek a kultúráknak a méltóságára, szellemi autonómiájára.

52