Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (6. rész)

Georges Soréi úgy vélte, hogy a burzsoázia azért kötődik az állandó fejlődés eszméjéhez, mert ez lehetővé teszi számára, hogy tiszta lelkiismerettel élvezze a jólétet, azt hangoztatva, hogy a fejlődés eredményeként holnap mindenki jólét­ben fog élni. A nyugati kultúra horizontja provinciális a többi kultúrával kapcsolatban. Pedig a Nyugat kultúrájának az lenne a feladata, hogy feltárja az emberi lét ösz- szes egyéb formáját. Felfedezni a mindennapiságban rejtőzködő sacrumot. A mitológia szükséglete az ember „organikus szükséglete". Mircea Eliade Leopold Buczkowski: „A történelmet felvillanásokban látjuk... fa, bab, harisnya... nincs mód arra, hogy az egész látványt átfogjuk... ” A. B. egyszer ezt mondta nekem:- A mi hazafiságunk valahogy olyan verbális, retorikus, deklaratív, hiányzik belőle a tényszerűség és a mélység. „Az isten nem olvas." (Cioran) Ezért van az, hogy üzeneteink többségét élőszóban, hallgatva, gondolatban küldjük tovább. Milyen hatalmas világokat veszítek azzal, hogy nem álmodom! Reggel mintha a nemlétből ébrednék, mintha az éjszakai órák nem is léteznének - képek, benyo­mások, emlékek nélkül múlnak el. „Az isten öregszik" - írja valahol Cioran. Talán ebben kell keresnünk a növekvő szekularizáció okát? Az isten egyre kevesebbet segíthet rajtunk, mert már ő maga sem tud pontosan eligazodni ebben a zűrzavaros, őrült új világban, ahol már semmi sem olyan, mint amilyen a múltban volt. Cioran egyik feljegyzésében azt ajánlja, térjünk vissza a sátánba vetett hithez, s megint minden világos és érthető lesz. Divatba jött, hogy bizonyos jelzőkkel enyhítik, puhítják a veszélyes „forrada­lom" szó jelentését. Van már bársonyos forradalom (az egykori Csehszlovákia), tárgyalásos forradalom (Dél-afrikai Köztársaság), narancsos forradalom (Ukrajna), tulipános forradalom (Kirgizisztán) stb. A sztoikusok legfőbb tézise, hogy létezik az egységes világelv. Az anyag aktív és passzív összetevőből áll. Erkölcsi parancsuk: függetleníteni kell magunkat a külső körülményektől. Az ember képes arra, hogy eszével legyőz­ze szenvedélyeit. 53

Next

/
Thumbnails
Contents