Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (6. rész)
A társadalomnak vannak anómiás, sorvadásos korszakai. Ilyenkor a társadalom védtelenné válik, mint az a szervezet, amelynek összeomlott az immunrendszere. Ilyen időszakokban kifizetődővé válik a hazugság, az aljasság, a bunkóság, az arcátlanság, a cinizmus, az árulás - ez mind kifizetődővé válik. Mondd a másik szemébe, hogy nem te voltál, s amikor elkapnak a kezednél fogva, üvöltsd, hogy az nem a te kezed! Borzalmas pillanatok ezek a társadalomra nézve. Nehéz az ilyen állapotból fölemelkedni, talpra állni önerőből. Meg kell várni, hogy kimerüljenek a gonoszság belső, mérgezett forrásai, s akkor a gonoszság magától omlik össze, magától pusztul el. 2004. november 20. Érzem az üldözésemre indult fenevad lihegését. Rohan felém az idő, ez a nekivadult ragadozó. Érzem, ahogy közeledik, ahogy rohamra, a végső csapásra készül. Létezik olyan, időjárással kapcsolatos fogalom, hogy klíma. A kultúra is egyfajta megfoghatatlan, meghatározhatatlan klíma, amely mégis mennyire befolyásolja magatartásunkat, azt, ahogyan mások között, másokkal viselkedünk! Ez a klíma bizonyos dolgokat megenged, másokat viszont nem, dicsér vagy elmarasztal, kézen fogva vezet, hatására ugyanaz az ember az egyik országban faragatlan tuskóként viselkedik, a másikban udvarias, előzékeny, jól nevelt emberként. Gyerekkori emlékképek:- nyulakat tenyésztek. Reggel fölébredek, és látom, hogy az összes nyulam elpusztult;- van egy ócska, kiszuperált biciklim. „Váz alatt" biciklizek rajta. A csapágyak rég elkoptak, a kerék folyton leereszt;- parasztszekeret hajtok, előbb fémabroncsos, majd gumikerekűt. Fogom a gyeplőt. A lovak vágtatnak;- Stasiek barátommal ólomkatonákat öntünk;- éhezés. Aki iskolába akar jönni, hoznia kell egy krumplit;- az iskolába vezető út Sierakówból Izabelinbe. Félek. 2004. december 28., kedd Fölhívott Kasia Górska, hogy New Yorkban, itteni idő szerint délben, meghalt Susan Sontag. Utoljára egy éve találkoztunk Spanyolországban, Oviedóban, ahol együtt vettük át Asztúria Hercegének Díját. Tudtam, hogy Susan súlyos beteg, de jól nézett ki, beszédes volt, szívesen hagyta magát fényképezni. Este a vacsoránál szomszédos asztaloknál ültünk. Én mentem föl előbb a szobámba, s csak messziről intettem Susannak, hogy viszontlátásra! - nem tudtam, hogy ez volt utolsó közös pillanatunk. Escorial. A San Lorenzo templom. Állok a bejáratnál, körbenézek a templomban. Üres, hatalmas, monumentális. Szürkés, hűvös félhomály uralja, a lemenő nap beszűrődő fénye mintha távoli csillagról érkezne. Hirtelen valahol 51
