Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Grecsó Krisztián: The Toors

is hasznát vettük. Az Altatót gondoltuk a készülő album nyitó dalának, de természetesen a Szekszi Csokoládé volt a címadó dal. Utóbbinak már Kocsis jegyezte a zenéjét, és Mátó ötletéből jómagam írtam a prozódiát. „Nyami, nyami, / szekszi csoki." Sokszor egymás után, amíg a muzsika kívánja. A végén érzékeny zárlat: „Szekszi Csokoládé, / ugye, milyen szépen játszanak? " Az Altató versét Mátéval ketten költöttük. „Csendesen, csendesen, / senki sincsen éberen. / Álmodik a vadcocó / tejbepapi, répaolló, / tejbepapi, répaolló / gyökérkés, zellerceruza, / kaporvilla, hagymagitár / aludj el szépen, / Kicsi Cocikám." A nóta első, negyedik, ötödik fekvésben játszható.

Az FM nevű kocsma teli lett, zsúfolásig. A vendégek között ott volt a későbbi feleségem, aki akkor még nem tudhatta, hogy a feleségem lesz, és én sem tudhattam, hogy ő lesz az, és Cseh Aranka tanárnő is ott volt, aki viszont egészen biztosan tudhatta, hogy az én angoltudásom mellett is kénytelen lesz érettségire bocsátani. A koncertről felvételt készített a gimnázium televíziója, de csak egyetlen számot, Az archaikus dzsessz torzót adták le, ez az egyetlen dal akadt, ami alkalmas volt a vetítésre. A szöveget Mátó írta, az én kétkvintes muzsikámra. „ Üss meg! így jó. Üss meg. így jó." Az énekes frontemberi jelmezzel készült, elvégre ő volt elöl, bár a nyakában hordott vekkeróra üzenete nem volt egyértelmű. A The Toors első rendes unplagged koncertjén ott volt a város valamennyi bandájának gitárosa, dobosa, és persze maguk az énekesek, mindenki látni akarta a konkurenciát. Egy másik kocsmában a híres szentesi Edda emlékzenekar áramot vezetett az erősítőbe, de a koncert, érdeklődés híján, elmaradt. Az Altatóval kezdtünk, nyitó számként nem volt könnyű dolga, de a Lekis töpi és a laári hatástörténet fontos állomásaként emlegetett De szeretnék Béla lenni megtörte a jeget. A Horváth bútorhetek tovább ágyazott a sikernek, utóbbi szerzemény szövegét egy török kamionsofőrtől gyűjtötte Sóki. A férfi húsz márkát és néhány korty viszkit kínált kamaszodó férfitestéért cserébe. A Nindzsát ováció fogadta. A balladát őrjöngés. A Tejfölös kesergőre gyufaszálak lobbantak rövid lángra. A később csak Fantasztik centiméterként emlegetett Szopóreflexnél úgy tűnt, a hangulat nem fokozható. A Szekszi Csokoládé alatt a hallgatókból rajongók lettek... kis kocsma volt az FM, telt ház esetén lehettek vagy ötvenen.

A koncert sikerénél csak egy dolog volt nagyobb, a híre. Aki ott volt, maga is kiválasztottnak érezte magát, pökhendin sztorizott a lemaradótoknak. A csongrádi „Woodstock-effektus" természetében hasonlított az amerikaihoz. Legalább háromszor annyian emlékeztek úgy, hogy ott voltak, mint amennyien valójában. Minden valamirevaló helyi zenész The Toors-rajongónak mondta magát. Koncertjeik előtt jelezték, elmondták, kik ők, hogy köszöntik a közönséget, és még egy információ. A banda a The Toors együttes elkötelezett híve. Köztük volt az Old Sound frontembere, Dani, aki azóta is remek énekes, Bebének hívják. A hallgatás, a ritka koncertek és az erősítés teljes hiánya építette a mítoszt. A Toors semmilyen iskolai rendezvényen, fesztiválon nem tudott fellépni. Nem volt elektronika. A koncertközönség egyre éhesebb kíváncsisággal követelte a kultuszbandát, a beavatott zenészek és gimnazisták pedig szították az izgalmat.

A második koncertre órákkal a kezdés előtt beültek az emberek az FM-be. Hogy legyen helyük. Mint a fogorvoshoz faluhelyen. A felfokozott várakozás senkinek nem tett jót. A siker meg sem közelítette az első koncertét. Mi, a zenekar

43