Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Grecsó Krisztián: The Toors

tagjai többször kínosan éreztük magunkat. Ám a kultusz már önjáró lett, a koncert híre fergetegesebb volt, mint az előzőé. Az iskolatévé buzgón ismételgette a Babám, Marry O'Harát. „Babám, Marry O'hara, / Elfódte a hódara, / Az engem úgy imádott / Engem meg a brigádot." Mi magunk a rock félisteneiként ballaghattunk le islerért a büfébe. Csalódás volt, hogy a dal, amitől a legtöbbet vártam, a legújabb szerzeményem, a Kockás fülű nyúl, egy irdatlan állat... bemutatkozása kis híján bukás volt. A Manyi az Isten sem hozta a tőle várt eredményt. „A vajas kenyértől / gombásodik a lábam / nekem a hozamjegyes disznó / a bőrgyógyász".

A lemezanyagot vasárnap vettük fel, Kocsis hozott le az apjától rántott húst, és bor is volt elég. Potméterek híján természetes úton igyekeztük biztosítani a tűrhető hangzást, jézus és Sóki a szomszéd szobában zenéltek, hogy a konga és a furulya ne legyen túl hangos. A két gitár és az ének maradt a magnós szobában, így láttunk hozzá, hosszas hangolással sikerült a gitárokat fél hanggal a furulya alá belőnünk. Szívmelengetően hamis volt a blues. „Markomba szorítottam, / Üres volt a kezem, / Akkor jöttem rá, / Hogy kicsi a pecsem." Szentesen át Hódmezővásárhelyig, Felgyőtől Csanytelekig közgések, gimnazisták másolták tízszámra a Szekszi Csokoládé anyagát. Nyolc év múlva találkoztam olyan lánnyal az egyetemen, aki azt állította, a The Toors legendás lemeze tette tönkre az osztálykirándulásukat.

Az utolsó koncertünket 1994-ben adtuk, a Körös-toroki napokon, éjjel, lenn a parton, a homokban. A nem hivatalos programra talán harminc ember volt kíváncsi. A gyöngén induló, kötelezően legendásnak szánt búcsú jól sikerült. Véletlenül. A konga nélkül, mindössze két gitárral és egy furulyával fölálló, erősen széthúzó banda mögött egyszer megszólalt a dob. A part meredélyén ült a közönség, a zenekar a homokban állt. Romantikus hátteret adott a Tiszába ömlő Körös ártéri erdejének sziluettje. A vaksötétből előbotorkáló dobost nem túlzás „váratlan fordulatnak" minősíteni. Egy darab pörgője volt mindössze, de a kicsi dob is dob. Meglepetten néztünk hátra, az ismeretlen, erősen ittas kamasz ránk vigyorgott. A vándorcirkuszosok alázatával verte az ütemet. A szaxofon és trombita csatlakozásakor már meleg mosollyal fordultunk meg. Mikor rendesen beálltak az együttesbe - mint Michael J. Fox a Vissza a jövőbe című film első részében —, megkértem őket, hogy figyeljék a váltásokat, és próbáljanak követni. A szentesi fúvószenekar három tagja annyira beivott, hogy lemaradtak a buszról. A homoki kocsmából sétáltak le, mert kíváncsiak voltak, mi ez a jajgatás.

A The Toors úgy búcsúzott, ahogy élt: meglepetésszerűen és vidáman. A rajongók elcsentek valami lakodalomból egy tortát, és Sóki arcába nyomták, akár egy amerikai rockoperában. Evekkel később, a gyulai Erkel Diák Ünnepeken sétáltam egy lánnyal. Zöld tavasz volt, a város teli volt az Alföld minden tájáról érkező tinikkel, akik ugyanabban a pólóban itták át a háromnapos tehetségkutató fesztivált. A 48-as klub előtt délutánra már kapatos diákok markolászták egymást, és énekeltek. Az oldalamon álló lány figyelte őket. Csupa lógó nadrágos, koszos gyerek. Fintorgott. A nóta egészen ismeretlen. „A spermabank nyitott, / béreltünk trezort. .."A lány, aki az oldalamon állt, megjegyezte, hogy ez undorító. Batsányis diákok kiáltozták a Kockás fülű nyúl, egy irdatlan állat második versszakát. Ereztem, hogy legenda vagyok. Megálltam mellettük, hátha tudja valaki, hogy én. Senki nem ismert föl.

44